Amikor az ember legelőször átéli, hogy milyen is kapcsolatban élni, vajon jó irányba megváltozhat annyira, hogy az összes rossz tulajdonságával szakít?

Páran igen.

De teljesen senki, ahhoz lobotimia szükségeltetik. Mert az ember sok hibája marad, pár eltűnik néhány ellen meg küzd. De elvileg az is már régen rossz

Annyira biztos nem. Viszont egy nőismerősöm barátja kezdetben rendkívüli módon hasonlított rám, az életünk egy bizonyos szakaszáig azonos életutat jártunk be, hasonlóan gondolkodtunk stb.

Aztán neki az ölébe hullott a csaj, én meg egyedül maradtam. Ő fejlődni kezdett, magára talált, megjött az önbizalma, és végül normális férfi lett belőle. Ezzel szemben én örökre egyedül maradtam, és sodródtam bele a lúzerségbe addig a pontig, amiből már nincs visszaút.

Ennek csak az a tanulsága, hogy ha nem is leszel tőle szuperhős, és nem fog az "összes rossz tulajdonságod" elmúlni, hazudik az, aki azt mondja, hogy a párkapcsolat nem lendítheti fel az ember életét, nem hozhat önbizalmat stb. Az, hogy "előbb egyedül kell boldognak lenned", és társai színtiszta hazugságok, és csak azok mondják, akik bele se tudják élni magukat a helyzetbe.