Kívülállók, szerintetek is elment az eszem?

Nos, a helyzet az, hogy 18 éves, érettségi előtt álló fiatal lány vagyok. 4 éve van barátom, az elejétől fogva jó a kapcsolatunk, az egyetlen probléma az volt mindig is, hogy 800 km választ el, ugyanis eleinte külföldön tanult, most dolgozik. (3 évvel idősebb) 2 havonta együtt vagyunk egy hetet, mostanig nagyjából elfogadtam ezt az egészet. Bonyolult családi hátterem és nehéz gyerekkorom miatt Ő tökéletes társnak bizonyult, megértett, elfogadott, szeretett. Az utóbbi időben viszont úgy érzem, már nem elég nekem ez a kapcsolat. Félek, hogy később bánni fogom, hogy fiatalon lekötöttem magam egy férfi mellett. Egyetemre készülök, a barátaim pedig tervezik hogy mennyi buli, mennyi pasizás, mennyi minden vár majd rájuk. Én pedig valahol igazságtalannak érzem, hogy a kapcsolatom miatt minden "jóból" kimaradjak. Próbálok mérlegelni, nem tudom megérné-e kilépni a kapcsolatból, illetve találnék-e még valakit aki ennyire szeret engem. A barátom nagyon ragaszkodik hozzám, nagyon szeret, nagyon akar, ez pedig néha már egy kicsit sok nekem.

nem tudom eldönteni, mit gondoltok, megérné szakítani? megérné együtt maradni ilyen fiatalon?

köszönöm a válaszokat!