Kívülállók, szerintetek is elment az eszem?

Szerintem eldobsz egy értéket egy álom miatt. Én sosem értettem ezt az éld ki magad nézetet. Tedd fel magadnak a kérdést tényleg az a kiélés, az élet értelme, amiket kérdésedben és kiegészítéseidben felsoroltál? Nem hinném.

De a te életedről neked kell döntened.

A barátommal 6 éve vagyunk együtt, messze lakunk egymástól, így mi is ritkán találkozunk. Én most vagyok főiskolás. Nagyjából egy cipőben járunk. Még sosem éreztem azt, hogy ő egy korlát lenne számomra. Simán el tudom vele képzelni az életem. Nem kellenek randik, sem bulik, sem kitombolás, nekem csak ő kell.

Számodra viszont a barátod egy korlát, legalábbis annak érzed. Addig, amíg ez nem változik, addig nincs értelme a kapcsolatnak. Gondold át alaposan, mit szeretnél.

Én 15 évesen ismertem meg, most 23 éve vagyunk együtt, két gyerekkel. Voltam főiskolás, egyetemista, volt év hogy csak egy két hetente néhány órát láttam. Volt hogy csak telefonáltunk leveleztünk.

Sosem éreztem úgy hogy elvette tőle a fiatalságomat, mert jártam bulizni a barátnőimmel, és ismerkedtem, flörtöltem fiúkkal is, akik nyomultak rám. Mindezek ellenére nem voltunk sosem féltékenyek és nem is volt mire, mert erős volt a kapocs a távolságok ellenére is. És valahogy a sok új fiú ismerős közül egy sem tudta a lelkemet megérinteni úgy mint ő.

Nem érdemes dobni csak akkor ha jön egy másik aki miatt ott és akkor úgy érzed, hogy 1000-szer jobb azzal a szerelem.

Nem kell kimaradnod a jóból pláne ha ritkán vagytok együtt, csak meg kell bízni a benned, neked meg becsületesen kell bulizni, vagyis ha felbukkan mégis egy nagyobb Ő akkor hamar megbeszélni vele mielőtt még félrelépnél, hogy megváltoztak az érzelmeid.

Ha ugyanis csak úgy dobnád mert tapasztalatot akarsz még szerezni és a sok kapcsolat után rájössz hogy ő volt legjobb de már késő lesz mert neki is lesz egy mégjobb akkor nagyon rossz neked. A barátnőm a mai napig emiatt szingli. Mindenkiben az első szeremét keresi, annak meg családja van.