Nehéz helyzetben, mit tennél?

Együtt vagy egy lánnyal már pár éve, és az idő 99%-ában tényleg tökéletesen érzed magad, úgy látod, szeretitek egymást annyira, hogy már talán a horizonton van az esküvő. Ez határozza meg, hatja át a kapcsolatot, a mindennapokat is. Azonban ritkán telik el pár hónap anélkül, hogy ne koppannál valami miatt, amitől úgy érzed, olyan, mintha csak pár hete-hónapja ismernétek egymást (bizalmatlannak, nem elég odaadónak érzed amikor jön egy probléma, ...). Úgy érzed (és ezt ő is érzi), mindent megtettél, hogy rászolgálj a bizalmára, odaadására, teljes szeretetére. Viszont egy-két havonta csak koppansz. Újra és újra. Utána telpra állsz, és megint szereted mint előtte, teljes szíveddel. Megint úgy érzed, egy szárnyalás a kapcsolat, de aztán megint... és olyankor rosszabb érzés, mint életedben valaha. Sokkal rosszabb, mint egyedül lenni. Kisemmizettség. Mi van ha a lány nem tehet róla (pl. azért van ez, mert szülei elváltak), így sokszor nem is érzi, és erről sem tehet? Mi van, ha úgy érzed, hogy a szeretet amivel éveken át naponta éreztél iránta elég kellett volna legyen, hogy átsegítsd.

a.) Mit teszel?

b.) Mit teszel, ha közben betoppan az életedbe valaki, akiben meglátod, ami eddig hiányzott?

c.) És hogy érzed magad ez után, tudva, hogy neki tökéletes voltál, mert ő nem azt látta, amit te, de nem tudod vele megbeszélni (mert azzal hihetetlenül belegázolnál).

Nem az én hibám, nem ő hibája, mégis hihetetlenül rosszul érzem magam (miatta, mert elsők voltunk egymásnak), és tovább kellene lépni, hogy tökéletesen működjön a mostani kapcsolat.

Már döntöttem, és már túl vagyok a dolgon, csak szeretném tudni, mások mit gondolnak. Bár nem tudom, van-e ennek értelme, de beszélnem kell róla, úgy érzem.

(Állítólag ne tegyek fel több kérdést egyszerre, de ez annál árnyaltabb, így 3 pontba szedtem, aki amire szeretne válaszolni, tud rá hivatkozni.)