Szakítsak? Infók lent.

Arról van szó hogy van barátom lassan egy éve. Ő 26 éves, Én 17. Minden tekintetben nekem ő az első. Mostanában olyan mint aki megbolondult. Azzal kezdődött az egész hogy egy közös barátunk elmondta nekem hogy szerinte figyeljek jobban a pasimra mert valami nincs rendben. Mikor rákérdeztem a konkrétumokra nem mondott semmit. Ez szöget ütött a fejembe és elkezdtem kicsit nyomozgatni (tudom hogy nagyon csúnya dolog, de egyszerűen nem hagyott nyuogodni), és felfedeztem hogy van egy csaj itt nem messze tőlünk egy kisvárosban akivel már fél éve szórakozgat. Rákérdeztem természetesen tagadta. Azt mondta ha nem hiszem el keressük meg a csajt és kérdezzük meg. A csaj is azt mondta hogy nem igaz és hogy nem is ismeri a pasimat. Ez a dolog itt be is fejeződött, többet nem szóltam érte. Mostanában meg nem tudom mi baja, munka után mindig hozzám jön föl, és ha nincs neki kaja csinálva akkor elkezd veszekedni velem hogy miért nem csináltam neki kaját, mikor ő milyen sokat dolgozik azért hogy nyáron nyaralni tudjunk menni, meg hogy a kocsit megtankolja. Az is a baja hogyha leviszem a kutyát az udvarra hogy ne piszkoljon be. Szerinte ezzel is kettőnktől veszem el az időt. Tudom nagyon jól hogy én sem vagyok tökéletes de ezt már tényleg nem bírom. Nem vagyok a felesége hogy mire ő hazaér munkából minden nap főtt kaja legyen. Örülök ha suliból hazaesek, pihenek kicsit, aztán tanulok. Egyébként is a szüleivel lakik, munka után miért nem egyből oda megy és kér enni az anyjától?! Az a nagy gáz hogy úgy érzem szeretem őt, és mikor normálisan akkor nagyon jó vele. Szerintetek mit csináljak? Szakítsak? Megbeszélni nem lehet vele semmit, próbáltam már, és mindig arra lyukadunk ki hogy Én vagyok a hibás. Aztán még nekem van bűntudatom :S Mit csináljak?