Írjam meg, mennyire bánt, hogy rosszul viselkedtem?

Egy fiu, akibe szerelmes voltam, de már lassan sikerül átalakitanom barátsággá (mivel ugye a szerelemhez egyedül kevés vagyok), elköltözött. De néha írunk és nagyon kedves. Időnként annyira hiányzik, hogy nemrégen megírtam neki és azt, hogy tudom, hogy ez nem számit, mert jól meg van.

Erre, 2 nap mulva eljött. Egy előadásra, ahol én mindig ott vagyok. De én alig birtam megszólalni, szóval szinte alig beszéltünk.

Rettenetesen érzem magam, biztosan becsapva érezte magát és csalódott volt. Azóta már irtunk, megköszöntem hogy eljött stb. de az egész olyan felszines, én legszivesebben aonnal bocsánatot kértem volna tőle, amiért ilyen bunkó és kuka voltam!!

Biztosan hülyének néztek, de egy bolond is szerethet és aki szeret az bolond!

Tudom, hogy nem számithatok tőle semmi komolyabbra, de ő nagyon fontos nekem és nem akarok hálátlannak tünni, és senkivel sem vagyok bunkó. 18 km-t kerékpározott, hogy lásson.

Hagyjam annyiban, mintha mi sem történt volna?

Valaki azt mondta, hogy nem mindenért kell bocsánatot kérni, mert akkor egy probléma vagy tulajdonság előtérbe kerül és ahelyett, hogy elfelejtenénk, inkább beépül és mindig azonositjuk az illetővel. Egyébként korábban is ez volt a gond, hogy én viszonylag keveset beszélek.

Igaz, ő most sem dobott fel uj témát.