A házasságot ti hogy képzelitek el?

Én személy szerint egy kicsit nyíltabban. És nagyon tudom ajánlani, hogy aki most szabadabban él, az gondoljon arra, 10-15 év múlva ez megint hiányozhat neki. Tehát olyan párt válasszon akivel ezt az elején le tudja beszélni! És nem ritkán nem az a probléma egy konrezvatívabb házasságban sem, hogy az egyik egyszer félrelépett, hanem az, hogy a másik ezt zéró toleranciával kezeli.

És az is igen fontos szempont, hogy van aki tényleg képtelen másban gondolkodni, mint a klasszikus tanult modellben. Ergo egyáltalán nem mindenkinek való a klasszikus sem, és a nyílt sem.

Komoly beszélgetés önmagunkkal, hogy melyikbe is tartozunk valójában. Sok probléma megelőzhető ezzel.

A nyílt kapcsolatok is tudnak jól működni és a zártak is. A résztvevőktől függ, hogy nekik mi a jó. Nem ritkán egy félrelépés "elemet cserél" az egyénben és ezzel a kapcsolatban is. Ilyen is van és ez sem ritka.

Nem gondolom, hogy az egyik jobb mint a másik. Divatból pedig pláne nem kéne úgy élni, ahogy az nekünk nem fekszik. Azt javaslom mindenkinek (nagyon komolyan), hogy erről önmagával beszélgessen el a tükör előtt,kalkulálja bele azt, hogy 15-20 év múlva esetleg elborulhat már az agya, annyira vágyik egy kis változatosságra, és ennek fényében válasszon párt.

Egy válás, vagyon megosztás, gyerek elhelyezési per...

Nem babra megy a játék, három élet, és sors múlhat ezen. Aki pedig benne van az gondolkodjon el azon is, hogy megéri e ezt a három életet így szétgyalulni haragból, vagy a megbocsájtás mindenkinek jobb e.

Egyik mellett sem foglalok tehát állást, az emberek mellét teszem a voksomat, akiknek a lehetősége és felelőssége magát ismerni és úgy intézni a szerelmi életét.

Nyílt. (Lepontozás 3... 2... 1....)

Ha annyira muszáj odaláncolnom magam valakihez és lemondani a szabadságomról, akkor legalább olyannal tegyem, aki nem tiltja, hogy csak vele dugjak, persze én se neki, hiába a lamour meg a szívecskék, a szex szép lassan monoton lesz. Képzeljetek el egy idős(ebb) házaspárt. Még menne nekik a dugás, vágynak az élvezetre, de, ha a nő ránéz a májfoltos, impotens, kopaszodó "párjára", vagy a férfi a lógómellű, fonnyadt seggű asszonyra, elmegy a kedvük egymástól Lelki szinten persze szerethetik egymást, de testi szinte... A prostituáltakat meg a selyemfiúkat szerintetek miért keresi fel annyi idősebb, mellesleg házas ember? Mehet az álszent duma, hogy "nekem akárhogy tetszik a velem élő ember", aha, nyilván azért nem szexel a mami meg a papi. Ne gondoljátok, hogy a dugás körül forog az én kapcsolat teóriám. Van itt más is. Az ember természeténél fogva érdeklődő lény. Szeret új dolgokat megismerni, legyen az autó, vécékagyló, vagy ember. Ha már megismertél valamit, vagy valakit, alábbhagy az érdeklődésed iránta, mert nem tud újat mutatni, szépen elkezded hanyagolni, közben meg keresed az újat.

A monogámia és a házasság intézménye már elavult, mit gondoltok miért végződik minden hűde király házasság 4. válással? Nem véletlenül van a párja szó idézőjelben, végtelenül gusztustalannak tartom, ha ilyen kontextusban használják. Olyan, mintha az ember, legyen nő vagy férfi, csak egy fél valami lenne, akit ki kell egészíteni, mert hiányos. Fúj, köpök is egyet a linóleumra. Az átlagember nem egy hosszútávú kapcsolatokra kitalált lény. Idővel elunja magát és meghal. Jó példa erre a nyugdíjazás utáni letargia. Amíg kenyeret dagasztasz, vagy órákat tartasz elhiszed azt, hogy az életednek értelme van, de, miután közlik veled, hogy ennyi volt pajti, jön a depi meg a tipikus nyugger attitűd, ugye nem kell bemutatnom.

Konzervatív, bár szerintem az a normális. Most komolyan minek fogadnak egymásnak hivatalosan hűséget azok akiknél tervbe van véve a hűtlenség?

Nálam egyszerű a képlet, a pasi repül ha megcsal, ha én tennék ilyet ugyanúgy nem várnám el, hogy a másik tolerálja. Nekem monogám kapcsolat kell vagy semmilyen soha nem is éltem "szabadon" engem nem vonz hogy idegenekkel lefeküdjek. Nálam a buli egész más. Lehet, hogy egyedül maradok ilyen nézettel, lehet, hogy nem de az biztos, hogy az épp aktuális divat a legkevésbé sem érdekel.

Down! a te válaszaid mindig nagyon elgondolkodtatnak, kimondod amit legtöbbünk még magának se mer... :/

Valóban mindenki boldog, "zárt" kapcsolatokat, házasságot képzel el, aztán az élet ritkán adja ezt meg neki... Én is hűséget akarok, de ha jobban belegondolok, félek, hogy ha megállok, nem fogom tudom életem végéig csak ugyan azt a férfit kívánni, még akkor se ha szívből szeretem. Ri-bancság vagy sem, sajnos csaltam már a változatosság igénye miatt (vagy mert valami hiányzott abból a kapcsolatból), pedig azt a fiút nagyon is szerettem :(. Ettől függetlenül bízok a lehetetlenben... aztán majd meglátjuk, a dolgok ritkán alakulnak úgy, ahogyan azt az ember előre eltervezi, elképzeli... :(

Viszont bármi történik, megbocsájtani tudni kell. De ezt mindannyian csak akkor fogjuk megérteni, ha olyan helyzetbe kerülünk. Én is, Ti is.

Nos annyiban igazad van, hogy a hosszú távú kapcsolatok tényleg azért kezdenek teljesen kihalni, mert megszűnt a társadalmi nyomás a válás részéről, és szabadabban lehet szakítani/elválni (jogi és pénzügyi egyenlőtlenség kisebb nő és férfi között), valamint a kapcsolatok tényleg iszonyat hosszúaknak kell lenniük.

Egy tanulmány már írt arról, hogy a kapcsolatok egyik rákfenéje, hogy ha 20 évesen összekerülnek 50-60 évet kell lehúzniuk az átlag életkor miatt, ez pedig tényleg ritka.

A középkorban pl: 15-20 között összeadták őket, és 40-50 éves ember már nem nagyon volt, azok is főleg a tehetősebbek. Szóval nagyon sok minden megváltozott.

Szerintem az egyén a kulcsa továbbra is, pontosabban a kapcsolatban a két egyén. Jogi, és vagyon értelmében a válás, és főleg a házasság hiánya nem jelent hátrányt. Legalábbis olyna léptékűt biztosan nem mint annó. Egy válással azért még a vagyon szét lehet darabolni. De többnyire ez nem jelenti, hogy a híd alá kell menni. (mint annó, amikor az elvált asszony vagy másik férfihoz mehetett vagy haza, mert nem volt semmije) Nehéz kérdés. A házasság klasszikus értelmezése mindenképpen megváltozott, de ez még mindig nem jelent nyílt kapcsolatokat.

A két ember döntsön, hogy merre, és hogyan, és csak ők.

#17

Igen, magának sem mer a legtöbbünk. És a másik, hogy senki nem szól nekik, hogy ez probléma lesz. 20 évesen én sem tudtam. Nekem sem mondták, nekem is magam kellett megoldani. Ezért szoktam azt mondani, hogy nem meggyőzni akarok senkit (az élet majd meggyőzi úgy is. Ez egy élethelyzet amibe könnyen belefut, de elképzelni nem lehet előre) csak figyelmeztetek.

Az a megfigyelésem, hogy a két gondolkodás között a hűség értelemzése a kulcs momentum.

A. Amikor mindent együtt és a szexet is.

B. Sosem hagyom el bármi történjék is.

Azt szoktam kérdezni, hogy ki a hűséges? Aki sosem csal meg, de nem fogja a kezedet az ágyad mellett ha beteg vagy? Vagy az aki lehet, hogy elkapta katikát a bérosztályról, de a műtéted előtt is ott lesz, évagy tolja a tolókocsit ha kell?

Így már nem is gond katika nem?

Van az elvi hűség, és van a gyakorlati. Akik leélnek 40-50-60 évet azok nem problémák nélkül egyszerűen csak úgy maradtak. Ők tényleg hűségesek. el nem hagyták egymást háborúban, éhezésben, megcsalásban,családi vitákban, semmiben. Minden élet ezernyi súlyos gonddal fog találkozni. Azok érik meg a hosszú kapcsolatot akik gyakorlatilag hűségesek. (sosem hagyják el egymást bármi történik)

Akik zéró toleranciában gondolkodnak bármiben is azok pedig biztosan szétmennek 10-15-20-25 év múlva.

Csak még valami, pont most találtam, egész véletlenül :o

[link]