Teljesen összezavarodtam, mi lenne a helyes? Be fogok kattanni, kérlek adjatok tanácsot.

22 éves nő vagyok, ex párom 25. Pár hete kidobtam Őt, mert megtudtam, hogy a legjobb barátnőmnél többször is, részegen/ittasan bepróbálkozott (szexálisan pl. de rádvetném magam, nagyon tetszel) plussz párszor irkált is neki, flörtölni próbált (mindent láttam) A barátnőm január óta tűrte ezt tőle (kb 4-5 alkalom volt), de aztán kitálalt, mert szerinte jobbat érdemlek és ez nagyon ocsmány viselkedés. Tegnap találkoztunk az exemmel, mert hozta vissza a cuccaimat, de nagyon megviselt mindkettőnket a találka. Nem ismertem rá, eltűnt a szeméből az élet, csak fájdalmat láttam az arcán és könnyeket. Mikor kipakoltam már remegett a szája, próbálta leplezni, de nem tudta, patakokban folyt a könnye (nem könyörgött, nem volt szánalmas, úgy éreztem meg szakad a szive) Elmondta, hogy el sem hiszem milyen poklot él át pár hete, velem akar lenni, most döbbent rá mit is veszitett és nem akar nélkülem élni. Még sosem láttam igy, sosem volt ennyire rosszul lelkileg. Azt mondta akár most rögtön feleségül vesz, csak hogy bebizonyitsa, hogy én vagyok számára a legfontosabb és hogy komolyan gondolja. Én nagyon ledöbbentem, párszor én is sirva fakadtam szörnyű volt. Ő meg akart csókolni, de én nem hagytam (pedig akartam én is) mert ezzel még kuszább lenne minden, majd ezután bocsánatot kért és távozott. Azóta ki vagyok borulva, mert nem tudom mi legyen. Már régebben csalódtam benne párszor, sumákolt, füllentett, de megbocsájtottam, közöltem vele, ha lesz még egy csalódás akkor repül....Aztán ez történt. 6 évig voltunk együtt. Ő általa már volt egy szakitásunk anno, ami után neki lett egy egyéjszakása kalandja. Most meg nekem volt egy kalandom pár napja, úgy gondoltam búfelejtőnek jó lesz, mert mindig hűséges voltam hozzá és úgy éreztem valahova menekülnöm kell. Olyan ez mint valami szappanopera, se veled se nélküled, borzalmas az egész szituáció. Most rengeteget gondolkodom, hogy mit tegyek, hisz érzelmileg már távolabb áll tőlem, mint régen, mert sokszor bántott, sokszor csalódtam...viszont tegnap úgy éreztem legszivesebben megcsókolnám és el sem engedném Őt. Szerintetek hogy lehet eldönteni, hogy mi legyen? Szivem mélyén még úgy érzem szeretem, hiányzik most is, ebben a percben is, de nem akarom Őt ámitani sem, mert mi van, ha részemről nem térnek vissza a tüzes érzelmek? Vagy ott vannak még azok, csak eldugva, jó mélyen? Hogyan tudhatnám meg a választ? Régen oda voltam érte, terveztem vele a jövőt. Most tanácstalan vagyok és annyi kérdés cikázik a fejemben, hogy még pár nap és besokallok.