Fontosabb lenne a számitógépes játék (wow) mint én?

Elhiszem, hogy szereted, és nehéz ott hagyni, de a magad érdekében mégis lépd ezt meg. Ha együtt is maradtok te csak boldogtalan leszel, a leírásod alapján pedig őt nem érdekli, hogy veled mi van, vagy egyáltalán élsz e még, nem is foglalkozik veled még ha ott is vagy. Nem enged szórakozni? Féltékeny? Tegyen érte, hogy ne kelljen aggódnia más miatt... Tény, hogy ezek a játékok komoly függőséget tudnak produkálni, de az legyen a "barátod" baja, ne te idd meg a levét. Csak sínylődni fogsz.

Barátommal mindketten WoW-ozunk 5-6 éve, és online játék révén nem "szüneteltethető" vagy ilyesmi, na de ne mondja azt nekem senki, hogy bármilyen raid is fontosabb lenne, mint a való élet-beli szeretteim, az emberek akikkel az életemet élem... (Szomorú, hogy sokan a virtuális ismeretségeket komolyabban veszik)

Már bocsánat de miért érzem azt, hogy ha a srácnak mondjuk a kerékpározás, úszás vagy esetleg a gyúrás lenne a hobbija akkor máris mindenki máshogy állna a dologhoz és azt tanácsolnák legyél megértőbb, így viszont egyből jönnek, hogy hagy ott mert nem vagy neki elég fontos stb.

Nyilván azért játszik mert ezzel próbál pótolni valamilyen érzést vagy hiányt az életében amit te sem tudsz neki megadni de ahelyett, hogy megpróbálnád megbeszélni vele a dolgot mit miért csinál, esetleg megnézni mit szólna hozzá, ha te érdeklődnél a dolog iránt, de nem, inkább eleged lesz és szakítani akarsz.

Más srác meg a kocsiját bütyköli napi 10 órában, az miért "férfias" és elfogadott?

Jaguar: Az úszás, gyúrás az még mindig mozgás, vagy sport.

Nem tudsz kórosan rászokni, mert a szervezeted nem bírná, ellenben amikor csinálod, magadat fejleszted vele és egészségesebb leszel.

Na most ez egy netes játékról nem mondható így el.

Antiszociális és beteg leszel, ha rászoksz.

Ha 1 hétig nem képes egyszer sem a nőjével találkozni, hanem inkább a wowra veri a f.s.zát, az nem férfias és elfogadott.

Jaguar_Warrior

Előző kapcsolatom egy versenyszerűen úszó fiúval volt. Országos és európai versenyekre egyaránt kijár(t), minden nap 2x edzett, mellette úszómester és vizitmentő volt, és második éves egyetemen. Mellette mégis meg tudta oldani a kapcsolatot (nyilván nem edzéseken vagy versenyre készülés közben zargattam, egyértelműen nekem is kellett alkalmazkodnom), de sosem rázott le vagy mondta le a találkozókat, ha az meg volt beszélve, esetleg 1 napot halasztottunk. Pedig aztán ő nem egy számítógépes játékot nyomkodott...

Hagyd ott a gyereket, jobban jártok mind ketten. Adjátok meg egymásnak az esélyt, hogy magatokhoz valót találjatok.

Vagy kockulj be te is! =D

Én együtt kockulok a pasimmal! ;) Mondjuk nem wow.ot, az már évek óta "szarcsi-foscsi", pedig volt vele néhány szép évem. =D