Létezik az, hogy olyan mélységig elmegy egy kapcsolat, hogy jobb kiszállni belőle?

Pont összeszedtem magam amikor ismerkedtem néhány lánnyal, kalandoztam az érzések között és próbáltam magam függetlennek megtartani. A mostani barátnőmmel akkor jöttem össze és nem akartam túl mély kapcsolatot addig, amíg az anyagi helyzetünk nem tökéletes.

Aztán jött a zuhanás. Családi balhé miatt el kellett költöznöm otthonról, a csaholó, őrült rokon mellett nem lehetett élni, albérletbe nem akartam menni, mondván pénzkidobás. az egyetemmel le kellett állnom. Gyakorlatilag a rokonom (kedves anyám) látta, hogy mikor tud a legnagyobb fájdalmat okozni (valószínűleg elég erősnek tartott ahhoz, hogy mostmár kidobhasson) és teljesen összetört.

A barátnőm mindent, de tényleg mindent megtett azért, hogy jó helyem legyen, még ki is alakítottunk náluk egy kis lakrészt, de nem tudom, olyan furcsa érzés az egész, mintha elveszítettem volna a szabadságom és a kiszolgáltatott, hülye helyzet miatt kevésbé lenne szavam, hitelem is. Az ő családjával is sok balhé volt amiatt, hogy ideköltöztem és hát, rengeteg olyan dolgon mentünk mindketten keresztül amin jobb lett volna, ha nem.

Szóval.

Lehet, hogy gonoszság, de én úgy érzem érdemes lenne független helyzetbe hozni magam és olyan lányra váltani, aki mindezekről nem tud, így szabadon álmodozhatnánk abban az illuzióban, hogy nincsenek határok, legalábbis volna időnk bőven az új határok óvatos kitapogatásában.

A mostani barátnőmnél egyszerűen már nem tudom mivel tudnék kitörni ebből a nihillből és minden ötletemet hülyeségnek tartja, alig lehet elrángatni valahova, ráadásul kiszolgáltatott vagyok ami csak ront a helyzeten, mert folyamatosan azon töröm a fejem miként lehetnék független. Nem akarnék az lenni egyébként, ha nem lenne ő is ilyen nyomorult helyzetben mint én. Neki sem jobb a családja. De mint már leírtam. Én jobb szeretnék nem is tudni ezekről.

Szeretem egyébként, de a kapcsolatot megmérgezték ezek a szörnyűségek.