Velem van a baj, amiért nem akarnak egyenrangú félként kezelni a férfiak? Engednem kellene, hogy domináljanak?

Egyetemista, mellette dolgozó, önálló nő vagyok, pontosan tudom, hogy mit akarok és miben hiszek, szóval van határozott értékrendem. Szerintem érthető, hogy ha nem tűröm el, hogy irányítsanak.

Eddig csak olyan pasikkal hozott össze a balszerencse, akik át akarták venni az irányítást, mert úgy hitték, hogy a nők befolyásolhatóbbak, érzelmileg gyengék, és nem alkalmasak semmilyen szintű irányításra.

Én egyiknél sem éreztem így, sőt, volt olyan - bár vele nem jöttem össze, csak ismerkedtem - de kifejezetten buta és gyenge, rinyálós volt, mégis a teremtés koronájának képzelte magát.

Én nem akarok papucs barátot, nem akarok senkinek sem parancsolni, csak szimplán olyan párt szeretnék, aki tisztel, és nem néz le, hanem elismeri az intelligenciám, ahogy én is az övét (mert ugye csak okos pasival jönnék össze :) ). Olyan nagy kérés ez? Eddig sajnos nem találkoztam olyannal, aki teljesítette volna ezt.