Lehet teljes életet élni házasság és gyerek nélkül?

Szerintem ezt a kérdést fordítva is fel lehet tenni.

Lehet teljes életet élni házasságban és gyerekekkel?

Valszeg mindkettő lehet szar és mindkettő lehet jó is.

A társasmagányt még nem említettétek, és az mindennél rosszabb!!! Az emberek többsége így él... összeházasodunk, elmúlik a szerelem, egy megcsalás nem megcsalás, húúú már 20 éve együtt vagyunk, nehogy már elváljunk... most meg a gyerek miatt ne. Apukám aludjunk külön szobában, mert horkolsz...

Az emberek 95%-a társfüggő, és bár már semmi értelme az egész kapcsolatnak, ámítják magukat, mert sz@r lenne bevallani, hogy 10-20-30-50 évet elszúrtak az életükből.

Gyávaságból, lustaságból, függésből vannak együtt.

A gyerek meg sokszor pótszer, mert nem teljesedett ki anyu, vagy apu, nem élhette azt az életet amit akart, nem valósította meg önmagát. Lesz belőle egy kretén szülő, a gyerekből meg egy ugyanolyan görcs, mint a szülei...

Bátrabb dolognak tartom, hogy valaki le meri élni az életét úgy ahogy neki jó, és bevállalja, hogy esetleg egyedül marad, mint azokat akik nyírják egymást, és ezzel a gyerekeket is évtizedeken át...

Tudom vannak kivételek, de ha körül néztek, akkor ez a többség...

Nem a házasságra kell torekedni, hanem a boldogságra. Ha nem találom meg azt az embert akivel boldog lehetek akkor inkább élek egyedul, mint egy rossz házasságban.

Az előttem szólónak (01:45) - ugye olvastad Csernus Imre a Nő vagy a Férfi c. könyvét :-) Sok igazság van benne.

Az utolsóval és utolsó előttivel teljesen egyetértek.

Ha te így érzed magad jól, akkor élj így, és csak azért ne legyen gyereked meg férjecskéd, mert ez így szokás..

Nem gondolom azt, hogy lehet. Vagy legalábbis nagyon nehéz, egyenesen lehetetlen.

Egyrészt az ember a természet része és a természet szabályait kell követnie, különben minimum depressziós lesz, vagy belebetegszik és meghal. Ha nem akarsz gyerekeket meg egy társat, akkor megtagadod önmagadat. Egy idő után amikor már a saját igényeidet kielégítetted, akkor üresnek fogod érezni magad, mert nincs az életednek semmilyen mélyebb értelme. A szeretetet állandóan pótolni kell valahonnan, ahelyett, hogy rendelkezésedre állna, amikor csak akarod. Különben állandóan lehangolt, vagy merev leszel.

Másrészt nem normális dolog az, hogy undorodsz a gyerekektől meg a párkapcsolatoktól. Lehet értek olyan élmények, amelyeket inkább fel kéne dolgoznod. Valószínűleg volt egy téves neveltetésed, vagy rossz környezeted. Ezeken próbáld inkább túltenni magad.

Egy jó párkapcsolatban pont, hogy igazán önmagad lehetsz, igazán mélyen megértheted és elfogadhatod saját magadat. Többek között arra is szolgál, hogy begyógyítsa azokat a sebeket, amelyeket az életed során kaptál.

A gyereknevelés meg egy nagy kötelesség, ami az élettel jár. Mindenki köteles lenne jó szülőnek lenni. Ha nincs gyereked, akkor életed végén azzal kell szembenézned, hogy az egyik legfontosabb dolognak nem tettél eleget. Olyan mint amikor év végén rájössz, hogy sokkal jobban haladhattál volna, ha odatetted volna magad, csak ennél sokkal rosszabb, mert az egész életedre vonatkozik.

Másrészt tényleg nagy esély van rá, hogy 35-40 évesen rájösz, hogy hoppá harangoznak, gyorsan gyerek kéne. Csak ilyenkor már nagyon nehéz lesz kompetens férjet találni.

Szóval, ha valaki megtagadja a természetét és életfeladatait, abból sosem sül ki semmi jó. Szerintem.