Valaki, aki nagy koponya, tudna tanácsot adni?

Megkímélek mindenkit az előzményektől, mert azt már korábban leírtam ide hosszasan, a lényeg annyi, h tavaly év elején megismerkedtem egy lánnyal a munkahelyen, akinek bár akkor volt barátja, magam és mások véleménye szerint is közelebbi viszony alakult ki köztünk puszta barátságnál (a teljesség igénye nélkül: folyamatosan elkísérgetett a buszhoz holott mehetett volna villamossal, többször ő maga hozta fel azt h azt hiszik h együtt járunk, ölelgetett, soha nem beszélt egy szót se a barátjáról, egyszer egy iszogatás után kijött a lakóhelyemre velem, stb. , stb. ) . Ez a viszony olyan május környékéig tartott, onnantól fogva jóban voltunk de már nem úgy viszonyult felém mint korábban (pl. Fb-on mindig rámírt egy időben de ekkorra már nem keresett vagy nem is nagyon mutatott érdeklődést h együtt dolgozunk e vagy sem stb) . a barátjával aug. környékén szakítottak de ekkorra már nem dolgoztunk együtt mert neki másik munkahelye lett. Tudtam, h rohadt sokat vártam, tudtam, h a viszonyunk már nem olyan mint régen volt, de mégis szükségét éreztem a vallomásnak. Üzenetben elhívtam moziba vagy kajálni, de ő arra hivatkozva h nem tudja a besztását elhárította ezt, így személyes találkozó híján fb-üzenetben írtam le neki az érzéseimet. Ő mindezekre egy nem túl hosszú üzenetben válaszolt, miszerint ő azt gondolta h már túl vagyok ezen meg h neki jó most így egyedül , tehát határozott nem.(ekkor azonban nem mondott igazat, különböző forrásokból tudom, h volt egy fiú akivel találkozgatott) Ezután 2 hónapig nem beszéltünk egyáltalán. 2 hónap után nem bírtam tovább, ráírtam és megint találkozót kértem, balga módon "haveri" találkozót írtam. Ő a korábbival ellentétben (akkor nem használtam a "haveri" szót de nem is randiként fogalmaztam meg) ekkor simán benne volt a találkozóban. Ezután nem egyszer találoztunk, volt, h ő maga hívott találkozóra és utalt is arra, h majd fogunk még, de az igaz, h a találkozók nagy részét én kezdeményeztem. Folyamatosan éreztettem vele h szeretek vele lenni meg h fontos nekem stb, ezekből feltételezem (és haverjaim is ezen a véleményen voltak) h biztos tisztában van azzal h mit akarok. Jól is érezte magát mindig velem és tudom , h fiúkkal nem találkozgat csak úgy, hisz maga mondta nekem h az egyik munkatársunk, akivel jó viszonyban volt, írogatott neki h találkozzanak de ő nem ment bele mert "nem akarta h ráhajtson". Ezek után nem bírtam magammal, egyik találkozónk alkalmával megkérdeztem, h a következő talik nem mehetnének e nem csak baráti alapon.... Ő a hosszas szómenésem alatt és után egy szót sem szólt, mint aki megnémult jóformán és azt mondta végül, h majd facebook-on ír. Ott pedig másnap azt írta, h "azt hitte h barátok vagyunk" meg h "azt hitte h túl vagyok ezen" stb. Amikor megkérdeztem, h van e vmi fiú befutó helyen, azt írta h nincs meg h elvan egyedül - ez szerintem megintcsak nem igaz, mert lájkolgatták a volt barátjával egymás fotóit, azonban egyik napról a másikra már nem is voltak ismerősei egymásnak - tehát tuti, h vmin összevesztek és az is biztos h nem a politikán.... A jelenlegi helyzet az, h beszélünk facebook-on, sőt, közös programra is megyünk , ahova ő hívott (emellett hívott még máshova is de az nem olyan jelentős). Na szóval, mit tegyek? Hogyan értékeljem mindezt? Ha akkora haverként tekintene rám, akkor pl. benne lett volna korábban is a talikban de mégsem volt (sőt, a 2. vallomásom után azt írta , h lehet h nem lenne nekem jó h találkoznánk, erre nem sokkal később ő írta h menjünk el egy bizonyos programra.) Sokan írták/mondták, h ne foglalkozzak vele meg h halott ügy de ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára....