Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Nagyon papucsnak érzem magam....

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nagyon papucsnak érzem magam. Vajon megérte így megalázkodni?

Figyelt kérdés

sziasztok!

A párommal lassan egy éve vagyunk együtt. Az utóbbi időben viszont csak veszekedtünk állandóan, míg végül az egyik ilyen alkalommal szakított velem, mert hogy ő nem bírja a folytonos vitákat. Én tudomásul vettem, nem akadtam ki, nem rendeztem jelenetet. Nem voltam annyira lelombozva, viszont ahogy jött az este, egyre rosszabb lett minden...szörnyű ilyenkor otthon ülni és nem csinálni semmit. Egyik ismerősömmel elmentem kocsmázni. Este 10 körül írt a lány egy sms-t, hogy hiányzom neki. Amikor hazaértem, válaszoltam neki, hogy miért írta ezt. Erre ő pedig azt mondta, hogy szeret, hiányzom neki, de elege van a vitákból, és hogy csak egy gyenge pillanatában írta...Erre én felhívtam, mert utálom ha húzzák az agyam. Ő épp valami koncerten volt, mondtam neki hogy találkozzunk, nem érdekel mennyi az idő. Végül is belement. Amikor meglátott, sírva ugrott a nyakamba, és még vagy egy fél órát bőgtünk egymás vállán. Ő beismerte, hogy hülye volt, és hogy nem akar elveszíteni. Én mondtam, hogy ugyanígy vagyok vele. Eldöntöttük hogy nem lehet vége. Amikor megnyugodott, akkor ugyanazt mondta, amit aznap délután, hogy szeret, imád, DE a vitákból elege van. Én azt reagáltam, hogy bizonyítsa be, hogy az hogy hiányzom nem csak egy egyszerű fellángolás volt, és hogy tényleg kellek neki, azért amilyen vagyok, és azért aki vagyok, és nem csak az ölelés, a csókok, a törődés, meg a szex hiányzik neki. Ő egyre csak azt hangoztatta, hogy ő nagyon fél, hogy megint csak veszekszünk. Erre én: de mi van ha nem? Legalább adna nekünk egy esélyt. Gyakorlatilag én beszéltem rá, hogy legalább próbáljuk meg. Én nem fogom kritizálni azért a dologért, amiből a viták indultak ki mindig. Korántsem fogom még elfogadni, de nem szólok be érte. Max. akkor fogom elfogadni, ha bebizonyítja nekem, hogy szeret, hogy tényleg kellek neki. Világosan a szemébe mondtam, hogy én azt várom el tőle hogy teperjen értem, hogy küzdjön meg értem bármi áron. Hogy lássam rajta hogy kellek. Végül ebben maradtunk. Így utólag átgondolva viszont nagyon szégyellem magam, hogy én helyből ugrottam mint egy kiskutya, hogy beszéljük meg. De hát szeretem. Fontos nekem. Nem akarom elveszíteni. Viszont nagyon papucsnak érzem magam. Végeredményképp ő szakított velem, és én könyörögtem magam vissza, mert ő olyan könnyen feladta volna. (Mondtam neki, hogy ha szeret, akkor legalább adjon kettőknek egy esélyt, és ne meneküljön el. Erre megint az volt a reakció hogy ő nagyon fél hogy megint veszekedni fogunk) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és hogy szerintetek lehet-e ebből még valami jó. Én nagyon úgy érzem magam, hogy megalázkodtam előtte, de elég mélyen. És csöppet manipulálva érzem magam...


[pasi/18év]


2009. dec. 24. 12:36
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
De nem akar... Olyat mond, hogy taszítom, valamiért, és nem akarja ezt, de nem érti, miért. Mert én nem változtam.
2009. dec. 24. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Akkor ennek sajnos már tényleg véget kell vetni :(
2009. dec. 24. 14:04
 13/14 anonim ***** válasza:
Hát lehet az lesz. De nem bírnék. Néha jól érezzük magukat, és akkor "bekattan", és ellök magától. Aztán napokig sz*rként kezel. Igazából rég feladtam volna már, ha nem szeretném én ennyire...
2009. dec. 24. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 A kérdező kommentje:
Kész eddig tartott. Tegnap végigbőgtem az egész napot, egész nap vártam hogy legalább fölhívjon, de ennyit is baszott megtenni...Úgyhogy megmondtam neki hogy ha annyira qrva fontos lennék neki akkor talált volna 5 percet bármennyire el van foglalva...szóval erről ennyit. Aztán meg bőgve hívott fel, én leráztam. Próbált bűntudatot kelteni bennem, hogy akkor én most ilyen egyszerűen eldobom magamtól, stb...Erre annyit mondtam hogy már ne is haragudjon de ő szakít velem, én rohanok mint a kiskutya az első sms-re, aztán leülünk, gyakorlatilag mégegyszer elküld, én beszélem rá hogy adjon nekünk mégegy esélyt, aztán pedig egész nap baszik keresni...És akkor még én dobom el magamtól csak így??? NA EHHEZ AZÉRT POFA KELL...
2009. dec. 25. 10:29
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!