Melyik rosszat választanátok a két rossz közül?

Egyszerű a képlet: te otthon, négy fal között csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, a saját érzéseidet tudod érezni. Ebben nincs benne a másik.

Az NEM empátia, hogy nem akarsz neki fájdalmat okozni, mert ez a fájdalom jelenleg csak a te fejedben él. Fogalmad sincs, hogy a másik mit gondol és mit érez, sőt, továbbmegyek, egyáltalán nem is vagy rá kíváncsi jelenleg.

Csak a saját gondolataidba vagy bezárva. Empatikusan viselkedni kizárólag abban az esetben lehet, ha ténylegesen ismered, hogy mit érez és gondol a másik fél. Minden más csak agyalás.

Egyébként némiképp kiforgattad a szavaim, ugyanis én azt írtam, hogy a gyásztól senkit nem lehet megkímélni, ugyanis természetes velejárója az életnek. Mindenki veszít el az élete során szeretteit, és ezt is meg kell tanulni.

Pl. amikor a szülők azt hazudják a gyereknek, hogy a kedvenc kiskutyája más gazdihoz került, akkor ennek a lehetőségét veszik el, hogy megtanuljon gyászolni. És a kisgyerek érzi (benne van a levegőben), hogy hazudnak neki, és nem kapja meg a lehetőségét, hogy végigmenjen a NORMÁLIS gyászfolyamaton, ami még sokszor fogja érni életében (nem csak ha meghal valaki, minden veszteség gyászfolyamattal jár!). Ez is a személyiségfejlődés része! Meg kell tanulni! És akit burokban tartanak, az soha nem fogja megtanulni és torzul a személyisége. Ezzel aztán senkinek nem tesznek jót...

Keringett a múlt év végén egy videó a neten... egy fiatal lány utolsó videóüzenete a halála előtt. Érdemes megnézni. Őt az utolsó pillanatig körbevették a szerettei és ő maga volt az, aki megkönnyítette nekik a búcsút. Azzal, hogy kimutatta, milyen sokat jelent neki a támogatásuk. Ezáltal a barátok, családtagok is fontosnak érezhették magukat. Adni ugyanis jó. Még akkor is, ha fájdalmas néha. De sokkal jobb, mint nem adni, vagy éppen hazugságban élni.