Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyik rosszat választanátok a két rossz közül?
Egy kapcsolat elején (ellentétes nem között, még nem tudni, hogy baráti vagy párkapcsolat lenne belőle) kapsz egy olyan rossz hírt, ami miatt meg kell hoznod egy döntést:
1. Eltávolodsz az adott személytől, de mivel ő ragaszkodik hozzád, elhidegíted magadtól (pl. másnak mutatod magad, megbántod, összeveszel vele) úgy, hogy többé ne álljon veled szóba. Ez akkor fáj neked is,
neki is.
2. Közel tartod magadhoz, de a kapcsolatnak mindenképp vége lesz, így ekkor neki sokkalta jobban fog fájni,
és (talán) hosszú időn keresztül.
Ti rosszat választanátok, ha nem lenne más alternatíva?
válasza:Csak egy kérdés: honnan tudod, hogy ő ezt szeretné?
Persze, sehonnan, csak önző módon rá akarod erőltetni az akaratodat.
Persze, nem tudná meg, csak amikor meghal, és ki tudja, lehet, hogy még inkább megzuhan, és az is gyötörni fogja, hogy elszalasztotta ezt a kapcsolatot. Vagy barátságot. Mert ugye te magad mondtad, még nem beszélhetünk párkapcsolatról.
De nem fejtegetem tovább, az általad felvázolt helyzet eléggé kisarkított. Persze, a kapcsolatnak mindenképp vége lesz.... mint mindegyiknek, elvégre senki nem él örökké.
De én az egyenesség híve vagyok, főleg azzal, aki számomra már jelent valamit, illetve aki számára én már jelentek valamit.
De a legfőbb baj, hogy önkényes módon csak magadat nézed. Igen, csak magadat, te akarod meghatározni, hogy neki mi mennyire fáj, és hogy neki mi lenne a jó.
válasza:Épp ez az, hogy nem tudná meg soha.Ha az életben nem találkoznának (ország különböző városaiban élnek, nincs közös barátjuk, még facebookon se ismerősen), honnan tudná, hogy utána mi történt vele?
Szerintem az önző megoldás a második lenne. De igazad van, ki van sarkítva, viszont több infót nem írhatok le.
válasza: válasza:Csalódtál mér életedben valakiben?
Én már igen... ilyenkor magam hibáztatom, hogy lehettem akkora balfék, hogy bíztam benne, és ez élethosszig elkísér...
válasza:#16: "és ez élethosszig elkísér.." Remélem nem, sajnos már
megtettem a közelmúltban az első verziót. Utólag visszagondolva egyik megoldás sem jó. Egyébként köszönöm privátban amit írtál, akartam is írni vissza, de az oldal karbantartás miatt zárva volt (utána pedig elfelejtettem, mit is akartam)
#17: Fel is tűnt neki, durván másfél hónap alatt történt a változás, már az elején megjegyezte. Utoljára pedig úgy váltunk el, hogy sehol az az ember, akit megismert, és hogy kb gyűlöl. Viszont mivel társkereső fázisban van (lehet azóta össze is jött neki valaki), így tuti, hogy az új kapcsolat feledtetni fogja vele, hogy bárki is bántotta. Vagyis remélem.
Barátsággal az, hogy ugyanúgy összetörné, ha eltűnne egy barátja az életéből, főleg, hogyha ilyen módon.
válasza:Sajnos az emberek nem úgy éreznek, ahogy te szeretnéd és ahogy neked a legkényelmesebb, hanem ami a személyiségükből és a múltjukból fakad. Ha valaki érzékenyebb, az bizony mindig önmagát hibáztatja.
Nekem volt olyan, hogy egyértelműen nem én voltam a hibás a kapcsolat alakulásában, mégis magamat ostoroztam, hogy hogy lehettem ilyen balfék, hogy nem vettem észre már az elején a jeleket, hogy a másik egy s***fej... hogy állhattam vele egyáltalán szóba...
Mára már oda jutottam, hogy semmilyen megoldást nem tartok elfogadhatónak, csak a nyílt és egyértelmű, őszinte kommunikációt és az egymás igényein és érzésein alapuló KÖZÖS megoldáskeresést. És mivel nem szeretnék többet sérülni, alapból kerülöm az olyan embereket, akikről úgy érzem, hogy erre nem képesek. Ha azonban mégis a fejem felett döntenek, vagy úgy érzem, félreismertem valakit, újra hajlamos vagyok magamat hibáztatni. (Függetlenül attól, hogy van-e, aki elfeledteti, vagy sem... ezek olyan sérülések, amelyek egyszerűen beleépülnek a személyiségbe... lehet, hogy nem konkrétan hozzád köti az illető, de valahányszor csalódik, ott lesz benne a "már megint átvertek" érzés.)
Közös megoldáskereséssel az lett volna a gond, hogy gyógyszerek... nem gyengék... olyan vagyok tőlük, mint egy drogos (soha nem drogoztam, 1-2 szál füves cigi, de semmi keménydrog, egyikben pedig opioid van).. Vannak érdekes hatásai sajnos. Az meg megint nem megoldás, hogy csak akkor beszélhetek vele, amikor tiszta az agyam, mert akkor megint hozzám kellene alkalmazkodnia. Személyes találkozó így szóba se jöhet, sőt, elvonultam mindenki elől (személyesen). Félek tőle, hogy amikor olyan állapotban vagyok, és barátok lennénk, sokkal jobban bántanám, mint azzal, amit tettem.
Tehát az sem lett volna jó, hogy elmondom, mi a szitu, és hogy ne beszéljünk, ne találkozzunk, mert akkor azon agyalna, mi van, bizonytalanságba tartaná, és ez lehet még rosszabb (nekem a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy bizonytalanság van, nem tudom, mi hogy miért, mi van másokkal stb)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!