Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mért nem tudom elfogadni a helyzetet?
1 év 8 hónapja vagyunk együtt barátommal én 18 ő 20 éves.
jövőre érettségizem ő dolgozik, távkapcsolat, 100km a távolság. csak hétvégén tudunk találkozni. nekem nehéz alkalmazkodni a családjához. Nagyszüleivel él az anyját nem ismeri az apukájával jól megvagyok.
nekem fiatalok a szüleim így könnyebben elfogadtál a barátomat. engem viszont nehezen fogadnak el a nagyszülők 2 fiú gyerek után az unokát is felnevelték és most el akarom szakítani tőlük egy szem unokájukat aki most kezdett el dolgozni és adja nekik a pénzt "mert felneveltük és ennyi jár" szerintem ez ahogy megfogalmazta a mamája gusztustalan főleg ahogy viselkedik vele, úgy kezeli mint egy ötévest, kitakarítja a szobáját, minden reggel kikészíti neki a ruhát amibe megy dolgozni, ébreszti, tálcán beviszi neki az ételt meg még hasonló dolgok.
mikor nálunk vagyunk akkor próbálom "nevelgetni" hívom hogy segítsen főzzünk együtt, mosogatok akkor törölgessen el, ruhát hajtogatni is tanítgatom, szóval itt segít mindenben, de mamája nem enged semmit, felajánlottam hogy segítek a főzésben vagy valamit segítek de hallani se akart róla. próbáltam rávenni barátomat hogy menjünk ki együnk együtt a mamájával meg a papájával de nem akar kijönni mert neki az ott jó. néha kimegyünk beszélgetni de nem merek megszólalni mert tudom hogy olyat fogok mondani amit nem kéne és nem akarok veszekedést. így meg barátomnak mondogatja a mamája hogy mért nem beszélek meg milyen vagyok... a szemembe nem meri mondani, de jobb is így.
nagyon nehezen tudom elfogadni hogy ilyen keveset láthatom. már felvetettem neki hogy keressen itt a közelbe munkát de "mama nem engedi" címszóval állandóan veszekszünk. sajnos van olyan hogy szombaton is dolgoznia kell így még kevesebbet tudunk találkozni. ilyenkor én szoktam menni de most nem tudok menni mert beteg vagyok.
megpróbáltam rábeszélni hogy jöjjön pénteken (vagyis ma) hogy egy kicsit legyünk együtt, így is keveset találkozunk. de csak szombat délután tud jönni mert dolgozik, igaz nem lenne kötelező bemennie de ő bemegy mert "kell a pénz, így több marad, mama is örülne neki" ezektől a mondatoktól már a falra tudnék mászni mindig csak a mama mama....
nagyon szeretem de szeretném hogy mással is foglalkozzon ne csak a mamájával. érettségi után össze akarunk költözni de csak a mamájáék házába akar, más lehetőséget meg se akar hallgatni. ilyen esetben mit tehetek?
sikerült már megbántanom a mamájával kapcsolatban, nem akarok több vitát, csak azt akarom hogy velem is foglalkozzon
egyszerűen nem tudom (akarom) felfogni hogy neki ez így jó. és nem érdekli hogy mit szeretnék
kicsit hosszú lett de ha valaki végigolvassa és segít annak nagyon köszönöm :)
előálltam már ezzel a kérdéssel és persze veszekedés lett belőle hogy nem tehetek ilyet hogy köztem és a mamája között kelljen választania mert nem tud (szerintem csak nem akar mert neki ez így tökéletes)
erre visszakaptam hogy én is válasszak a szüleim vagy ő, én egyből rávágtam hogy ő kell.
#3 nagyon aranyos lehet a kisfiad :)
ha egyszer lesz gyerekem én is rávezetném hogy csináljon házimunkát még ha csak egy kicsit is de segít.
már annyiszor próbáltam vele beszélni hogy ez így nem mehet tovább mindig az a válasz hogy majd ha leérettségiztem. ha annyiszor kihúztam volna egy szál hajamat ahányszor ezt hallottam már kopasz lennék.
igen pont ez a baj hogy nem akar elszakadni otthonról mert ki van nyalva a s'egge...
nem akarom megváltoztatni csak kicsit "nevelgetni" próbálom. nagyon szeretem és egyszerűen nem tudom mit kezdenék magammal ha elveszíteném. jó persze túltenném magam rajta de az első szerelem nem múlik csak úgy el
#3-as vagyok. Köszönöm, tényleg az, rengeteg képet és videót készítek róla :D de ez mellett nagyon vagány kis gyerek, nem lányos vagy tutyimutyi....
Ha nem akarod elveszíteni, akkor csak tartsatok szünetet. Mondd el neki, h tartsatok szünetet és így meglátja, h milyen az élete nélküled és akkor adjon választ, h megváltozik vagy ez így fog maradni és ez nem szünet lesz, hanem szakítás... Ez amolyan kis próbatétel.
büszke lehetsz rá :)
köszönöm, átgondolom amit írtál és lehet az lesz a legjobb ha tartunk egy kis szünetet. ha képes átgondolni és komolyan gondolja akkor leülünk és megbeszéljük és majd lesz valami :(
most én vagyok a sz@r szemétláda mert összevesztünk és nem értem meg hogy fáradt reggel meg korán kel
de pont ezaz hogy én megértem, mondtam is hogy menjen nyugodtan hamarabb aludni, de ő maradni akart és meg is lett az eredménye....
nekem is hosszú napom volt
meg volt beszélve hogy most hétvégén nem dolgozik és elmegyünk kicsit szórakozni, de közölte hogy nagy valószínűséggel le kell mondani mert dolgozik. ezen felkaptam a vizet mert már el volt tervezve minden és most lemondja. már annyira vártam és ezt ő is tudta erre tessék....
annyira felidegelt hogy már nem tudtam magamban tartani, kiosztottam hogy ki van ny@lva a se,gge, kész pcsa meleg málé várja otthon az öreganyja eltartja/kihasználja, itt van 20 éves és nem tud elszakadni otthonról
azt érzem a munkája fontosabb már mint én
itt eszem az ideget hogy beszéljük meg erre kikapcsolta a telefonját
annyira ideges vagyok hogy már hánytam is (ideges vagyok akkor sajnos ez van). nagyon szeretem de már elfáradtam az örökös várakozásba
nem tudom mitévő legyek, nem bírom már idegekkel hogy így megy, de azt se tudom megtenni hogy véget vessek ennek az egésznek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!