Szerelmeses vagyunk egymásba egy csajjal, de szégyell engem mások előtt. Tudom, hogy hülyét csinálok magamből, de nagyon beleestem. Mit tudnék tenni?

22 évesek vagyunk. Először munkakapcsolatnak indult, később egyre gyakoribbak lettek a találkozások, üzenetek. A végén már azt vettük észre hogy egész nap egymást keressük. Ha lemondtam egy találálkozót teljesen kiborult, stb. Egy romantikusabb pillanatban (otthon együtt, a kanapén tévézve) elmondtam neki hogy szeretem. Nagyon örült, mondta hogy azt hitte soha nem fogom ezt mondani neki és hogy ő már néhány hét után belémszeretett (nagyon boldog volt, utána napokig kivirult). Aztán "lefeküdtünk" egymással.

A baj ott van, hogy kapcsolatként nem vállal fel mások előtt. A munkatársainak, barátainak mint jóbarátját mutat be, mások előtt nem engedi hogy megfogjam a kezét, megcsókoljam. Tiszta barátként viselkedik velem. Ha együtt vagyunk akkor meg bújik mint egy kismacska, le se száll rólam, el se engedi a kezem még az utcán se. Akkor jöttem rá hogy szégyell (addig azt hittem hogy a szingli barátaira való tekintettel nem "szerelmeskedik" velem előttük) amikor sétáltunk a városban és véletlenül belefutottunk két csaj munkatársába. Nagyon zavarba jött, ellökte a kezem és hirtelen a semmiből elkezdtett ilyen "hé haver" stílusban beszélni velem (még a vállamra is tette a kezét. el tudjátok képzelni). Nagyon kínos volt. Ott nem mondtam semmit, utána jól leteremtettem és otthagytam. Később megírta hogy ne haragudjak rá, de nem tudja hogy viselkedjen. Neki mindig átlagon felüli pasijai voltak, a szülei és mindenki ezt várja el tőle. Engem meg még haverjaként is leszólt sok ismerőse meg a szülei is, barátnői Smeagolnak csúfolnak (Gyűrük Ura csúnya teremtménye). Nem tudja hogyan reagálnának ha bejelentené hogy együtt van velem. Fél hogy tönkretennék a kapcsolatunkat, belebeszélnének. Azzal igazolta hogy nézzem csak meg most milyen jól megvagyunk, semmi gond.

Nem tudtam megemészteni ezt a dolgot, pedig már 2 hete történt. Azóta minden nap szerelmes üzenetekkel bombáz, hivogat. Eddig nem válaszoltam semmit, csak hogy hagyjon egy kis időt.

Tényleg nem vagyok egy főnyeremény pasi, szép se vagyok, gazdag se (140-et keresek nettó, ő 320-at), de nem gondoltam hogy ezek a külsőségek meg a társadalmi elvárások egy ilyen klassz csajnál ennyire számítanak. Az apja ilyen diplomataféle amúgy. Tudom hogy nem illek ezekbe a körökbe, de fel nem tudom fogni ezt az egészet.

Ti mit tennétek a helyembe? Tudom hogy szakítani kéne vele végleg, de már most megőrülök hogy nem láthatom. Megalázom magam ha belemegyek ebbe és nem is tudom mi lesz a hosszútávú vége a dolognak. Azt nem lehet hogy én most évekig bujdokolok vagy eljátszom a havert.

Adjatok valami tanácsot .... A barátaim nem segítenek, azt mondják hogy ez no komment.