Mi a véleményetek arról hogy, a párommal ha elmegyünk egy haveri társaságba akkor onnantól kezdve tudomást sem vesz rólam?!

Az ex párom is ilyen volt. Engem marhára zavart, ráadásul úgyéreztem a haverjai sem igen hajlandóak elfogadni. Kb. annyit tárgyaltak velem, hogy "helló xy vagyok", onnantól kezdve se egy kérdés sosem, se egy megjegyzés. Mintha témát is igyekeztek volna mindig úgy találni, hogy véletlenül se tudjak beleszólni. A harmadik összejövetel után én úgy döntöttem, hogy nincs kedvem a szellemet játszani egész este jópofizva, úgyhogy kijelentettem a páromnak, hogy ő mehet, de én maradok itthon. A haverjai átnéznek rajtam, neki meg egy puszit sem adhattam ilyenkor, mert elhúzódott (nem tudta megmagyarázni miért).

Később sem változott semmi, a párom mintha nem értette volna miről beszélek, csak hogy hisztizek és akkor inkább ő sem találkozik a barátaival, pedig ezt sem tartottam jó megoldásnak.

Végülis 2 év után más okból szakítottunk. Mostmár a jelenlegi párommal is nagyjából 3 éve vagyunk együtt, de ő teljesen máshogy viselkedik, a haverjai is tárt ajtókkal fogadtak. Érdeklődnek, kérdeznek, leülnek mellém beszélgetni ugyanúgy, mintha az én haverjaim is lennének. Általában a párom is megtalálja a maga társaságát és én is, de olykor "összefutunk" egy-egy puszira, vagy csak úgy megyünk el egymás mellett, hogy végig simítjuk egymás hátát. Nekem ez sokat jelent! :)