Velem van a gond? Az én gondolkodás módommal van a baj?

A barátom annyira furcsán gondolkodik,nem értem,hogy miért. Pl én szeretem a pszichológusok könyveit olvasni,előadásaikat megnézni,mert lehet néha tanulni belőle. Egyszer Feldmár András előadására mentem és a barátom olyanokat mondott,hogy nincs is esze annak a pasinak, a hülyékből él,hazudik,va pszichológusok hülyeségeket beszélnek,soha nem hallgatna rá,neki senki ne mondjon semmit. És nem lehet neki megmagyarázni,hogy néha pedig igenis mondanak nagyon értékes dolgokat,és sok emberen segítenek.

A másik, ő dolgozik,rengeteget 12órázik,ezért alig tudunk találkozni,én ezt megértem,soha nem panaszkodok,de amikor pl ő ráér és nekem közbejön valami dramatizál,hogy mi soha nem találkozunk,én kerülöm őt,szakítsunk . És úgy állítja be mintha az én hibám lenne,hogy nem találkozunk adott nap.

Másik, ha együtt vagyunk adok neki puszit,fogom a kezét,ölelgetem,kedves vagyok vele, aztán a fejemhez vágja,hogy én nem törődök vele eleget,én nem mutatom ki a szeretem,ha megkérdezem,hogy neki mit jelent a szeretet kimutatása akkor hallgat.

Nem értem miért kell mindenből problémát generálni? Miért nem lehet értelmes emberként viselkedni?