Miért ilyen aljas a sors és az élet?

Hétfőn lett vége egy hihetetlenül jól alakuló kapcsolatomnak egy fantasztikus lánnyal. Fényévekkel távolabbi csillagokat is elhoztam volna neki a Földre ha ezen múlott volna a folytatás, de sajnos nem így lett. Közölte velem, hogy nincs folytatás. Azóta az életem egy nagy üres semmi. Hiába találkozom a barátaimmal és próbálom lekötni magam más programmal csak rá tudok gondolni. Ma este is sokadik napja ittasan tértem haza remélve, hogy sikerül elaludni de nem jött össze. Felléptem Facebookra és a napokkal ezelőtt frissített profilképe volt az főoldal legfrissebb hírei között úgy, hogy egyébként jóval frissebb postok is voltak alatta. Úgy érzem nem hagy megnyugodni és engedni a sors és az élet, ennek a képnek sem az oldal legelején kellett volna megjelennie, de itt volt előttem hosszú perceken át úgy, hogy valójában nem is kellett volna. Mitévő legyek ha nekem csak Ő kell és nem akarom elengedni és feladni. Nem vagyunk gyerekek, mindezt úgy írom hogy egy huszas éveim közepén járó egyetemista férfi vagyok mégis úgy érzem magam mint egy éretlen gyerek.