Mit tegyek? (bővebben lent)

Tavaly év végén egy diákmunka folyamán megismerkedtem egy lánnyal!

A stori annyi, hogy mikor oda kerültem mindent tőle kérdeztem ö pedig segített, eleinte normálisan aztán kb mikor 1orája ismertük egymást tudom hülyén hangzik de nyomult rám :) persze viszonoztam és így elvoltunk, ezt 3 napig egyfolytába folytattuk és egyfele is mentünk haza nagyon élveztem vele lenni.

Volt, hogy megsimogattam az arcát és várta, hogy megcsókoljam, vagy mondtam, hogy "persze moziba ne vigyelek" mire ő "mehetünk"..stb

Mielőtt azt gondolnátok egymásba estünk és ö valószinüleg egy ribi elmondom, hogy:

modell, arcát meglátnád az utcán és nem tudnád rólla levenni a szemed annyira szép, teste mint egy szobor.

mindezek mellet 100%, hogy még szűz ezt csak a "ribi miatt írom" elég jó ember ismerő vagyok. Lelkileg annyira kedves kb az a öreg néniket az úton átkísérő típus egy csúnya szót nézést senki felé nem engedne el, tisztelet tudó, okos, nagyon jófej és aranyos.

Szerintem még nem volt barátja max 1-2hetes az se sok.

Most mindenki azt hiszi megfogtam az isten lábát! de nem.

Nem csaptam le rá egyből mert szét vagyok hullva mindenhogy amit csak el lehet képzelni ép ezért nem is tudom mit tegyek! én egy 110Kilós emberke vagyok ezért nem tudom mi tetszhetett neki bennem. (ez arcon nem jön ki) egyébként kb 80nak nézek ki.

Úgy 15éves koromig jól ment minden átlagon felüli életem volt környezetembe mindenki engem irigyelt tanulmányi, magánéleti és sport országos európai és világbajnoki elsőségek több sportágban, tantárgyban ezen felül rendkívül dekoratív voltam, nem volt olyan dolog túlzás nélkül mondom amit csináltam volna és ne én lettem volna a legjobb. Időm be tudtam osztani mindenre.

Iskolában minden kortársam töllem várta a megoldást mindenre, mindenkinek én voltam a legjobb barátja, törődtem azokkal is akiket mások utáltak.

De aztán kicseszett velem az élet rendesen 16évesen abba hagytam a sulit el kellet költözzek szülőktől, drog, alkohol problémák, 150kilóig híztam szét szakadt a bőröm,

mindig mindenhonnan elkések, bármibe kezdek nem sikerül és hamar feladom, "tudásom", hogy mások arcából olvasok 1-2perc alatt ki ismerek bárkit tudom mire gondol, mit szeretne, mire vágyik, mit utál, ki ő ..stb(bármi) manipulálásra használom kiforgatom jellemüket és ellenük fordítom,

van, hogy egymásnak uszítok embereket, idegileg, lelkileg felőrlöm őket ...stb olyan dolgokat teszek amik nekem is rosszul esnek és fájnak de nem tudom miért mégis megteszem. Örömet okoz nekem ha valaki azt éli át amit én ha valakit szenvedni látok ha sír, igyekszem úgy alakítani a dolgot, hogy én legyek az utolsó mencsvára és mikor felém fordul segítségért jót nevetek rajta és elutasítom, ez az érzés az ami nagyon fáj, és ugyanakkor nagyon élvezem is.

Nagyon könnyen ismerkedek és beilleszkedek egy társaságba mindenki megbízik bennem,

a gyengékkel kezdek akiket tönkre teszek majd a nagy vagányokat csinálom ki nehogy már a kutya csóválja a farkát alapon ilyenkor mindenki mindenkit utál és én vagyok a fő jó.

De nekem nem ez a fontos hanem a kihívás, hogy megbontsam őket.

szóval maga vagyok az ördög!

No de 2éve elvonultam nem teszek tönkre senkit mert a bolton kívül sehova se megyek senkivel nem vagyok és semmit nem csinálok mondhatni depis vok leszoktam káros szenvedélyeimről és próbálom elkerülni a konfrontálódást (mindenkinek így a jó)

Ez a munka lett volna az első kimozdulásom 3napig bírtam és a lány miatt ott hagytam nem tudom mit láttam benne a kis "esetlen" lánykát akit szeretgetni kell, törődni vele? Az édesanyámra hasonlított néhány mozdulata talán ö rá emlékeztetett? Vagy csak a versengést a kihívást, hogy megszerezem? vagy valamelyik szadista hajlamom jött elő? vagy szerelmes lettem és bejön a lány ahogy van?

úgy érzem kezdek kijönni ebből a gödörből dolgoznék bár elemivel kiba++ nehéz elhelyezkedni (leglisan) hiába mondom én, hogy ebbe meg abba világbajnok vagyok meg jobban elirányítok akármilyen céget mint bárki 10év tapasztalattal le se sza.ják...

A kérdésem a következő lenne:

Mit tegyek kb 4hónapja nem láttam a lányt és minden nap azóta is rá gondolok ha elalszom ha filmet nézek ha felkelek...stb

Aszem én nem normális életre lettem teremtve de úgy érzem tudnék normál emberként élni ezzel a lánnyal, eljárnék dolgozni és hasonlók.

Szerintetek ez lehetséges? keressem meg a lányt vagy csak valamelyik szadista hajlamom tört elő?