Csak én vagyok ennyire idegbeteg, ha a barátom a haverjaival nyaral?

Négy napra mentek el öten fiúk nyaralni. Kettőnek nincs barátnője, egy meg kijelentette, hogy meg akarja csalni az övét. A barátom és még egy haverja ezt a megcsalást nem nézi jó szemmel, de nem lehet vele beszélni. Szóval még három nap van hátra, de én már majd bele pusztulok. Beszélünk telefonon, 100x elmondja, hogy szeret, hiányzok neki, nélkülem nem is igazi nyaralás, soha nem csalna meg, inkább nézzék buzinak, de nem fog más lánnyal foglalkozni... Hiszek neki, meg tudom, hogy én vagyok egy biztos pont az életében, ezzel ő is tisztában van. Csak annyira idegesít, hogy hogy lehetnek ilyenek a haverjai. Nagyon jól tudták, hogy csajozás lesz egész idő alatt. Csak a barátom meg nem akarja, hogy amiatt kirekesszék a társaságból, mert otthon marad. Nagyon hiányzik. Állandóan csak arra tudok gondolni, hogy mit csinálhat, én ebbe belepusztulok. Nem hívhatom fel állandóan telefonon sem, mert nem akarom zaklatni ezzel. Mit tehetnék? Próbáltam lekötni magam, nem megy, csak várom, hogy teljenek az órák. Egyáltalán normális ez, hogy így érzek?