Hogyan dolgozzam ezt fel?

Most fogom tölteni 21.életévemet.De már annyi csalódás ért és annyira értelmetlen az életem,hogy az öngyilkosságot fontolgatom.

Kezdjük ott,hogy semmiféle kapcsolatom nem volt még lányokkal.Nem hogy csók,még egy kézfogás,ölelés,egyszerűen semmi.Soha nem is mosolygott rám egy sem,a szemkontaktust is kerülik.Többször lecsúnyáztak már szemtől szembe,kinevettek mikor elmentem mellettük...azt pedig sosem felejtem el,amikor két lány ujjal mutatott rám és hangosan nevetett egyenesen a szemembe.Nincsenek barátaim,senki nem akar velem mutatkozni,abból az életem,hogy a gép előtt ülök.Az utcára sem szeretek kimenni,mert mindig megtalálnak a beszólásokkal,többször belém is kötöttek már.Életcélom nincs,semmihez nem értek,nincs munkám,egy forintom sem,nincs egy barátom sem.Csak kényszerből beszélnek velem az emberek.Suliba utáltam járni,minden nap megvertek és csúfoltak.Bánom,hogy nem vetettem véget az életemnek akkor és nem kellett volna átélnem ezt a sok szörnyűséget.