Hogyan lehet túlélni egy ilyen fájdalmat?

Ma egy hete, hogy elköltözött a párom. Sokszor voltak vitáink, de hatalmas szerelem volt és mindig túléltük,akármi történt. Nem is értem, hogy mi történhetett, hogy engedhettük idáig fajulni a dolgokat. Elhidegültünk egymástól. Az utóbbi egy hónapban. De tényleg ennyin múlik egy élet?Nem beszéltük már meg a problémákat és ebben iszonyatosan hibásnak érzem magam. Hogy tudott csak így elmenni? Annyi mindenen keresztül mentünk és annyi mindent megbocsátottam már neki. Egy évvel ezelőtt volt egy terhességem, ami rajtunk kívül álló okok miatt nem született meg (tehát nem elvetettem) hanem leállt a babám szíve a 10.héten. Ő nem volt sehol, nem jött el velem egy ultrahangra sem, nem támogatott lelkileg -sem anyagilag-, volt, hogy éjjelekre eltűnt otthonról, nem beszéltünk a dologról. Akkor, abba a helyzetbe én belehaltam. De megbocsátottam, mert ő életem szerelme.. Azt hittem, hogy ő az. És több ilyen, ehhez hasonló súlyú konfliktusunk volt, mégis mindig kitartottam mellette. Máig tudtam tartani magam. Felhívtam, megkérdeztem van e valakije. Azt mondta, nincs és szeret. Aztán rám tette a telefont. Könyörögtem neki, hogy hagy beszélhessek vele, könyörögtem,mert nem akarom elveszíteni őt. Aztán írt, hogy visszahív, csak lenyugszik. Nem hívott. Én újra hívtam, kikapcsolta a telefonját. Eközben én vagy 20 sms-t írtam neki, amiben szintén könyörögtem, de semmi. Tudom...szánalmas. Tisztában vagyok vele. Hogy lehet túlélni egy ilyen fájdalmat? Úgy érzem belehalok.. Megőrülök a lakásunkban,pedig már át is rendeztem, de .. nem jobb. Nem alszom, nem eszek, reggelente olyan fizikai fájdalmaim vannak, hogy képtelen vagyok kiegyenesedni.. Utolsó elkeseredésemben írtam le ide ezt a "kis"történetet nagy vonalakban, mert úgy érzem meghalok..