Milyen érzés az amikor valaki szerelmes valakibe és csalódik benne mert az eldobta magától mint egy koszos megunt zoknit? Mihez lehet hasonlítani azt a fájdalmat azt az érzést?

egy kisebb halál. Talán a második állhat hozzá a legközelebb bár még sosem lőttek gyomron.

A szívem viszont már tépték ki képletesen :(

költönő már megint ábrándozik.

hiába csalódsz benne szeretni fogod. És olyankor is visszaengednéd amikor már akkor se érdemelné meg ha térdenállva könyörögne.

Egyébként erre nincs hasonlat. Sokkal rosszabb a halálnál az az időszak, nem hiába van az, hogy sokan nem tudják tulltenni magukat, és előfodult már az öngyilkosság.

Egy olyan életed lesz, ahol éveken keresztül csak úgy kelsz fel, hogy már mikor mehetsz aludni. Nem fog érdekelni semmi és senki.

Lassan de mindenkit ellöksz magadtól mígnem egyedül maradsz. Aztán elkezdesz azon gondolkozni hogy ez a napi 12 óra semmittevés mivel jobb a halálnál.

És ez egészen addig megy így, míg nem találsz újabb célt. Vannak akiknek ez nem sikerült, és már nincsenek közöttünk (szerencsére ritka). De őket is megtudom érteni, mert mikor én is benne éltem ebben, én se gondoltam hogy van kiút.