Miert vannak ezek. A hullamvolgyek? Hogyan tudom tulelni? Beleorulok.

Az első két év ami így fog eltelni, utána könnyebb lesz. Mindig arra koncentrálj, hogy sikerült még egy újabb napot kibírni, akkor egy idő után elkezdesz erősödni.

A barátnőknek meg ne panaszkodj, ne sírdogálj, mert még jobban megnehezítik a dolgodat a sopánkodással.

Ki fogod bírni. Kerüld el, vonulj vissza, hogy ne legyen senkinek rólad friss információja. Építsd magad újból fel.

Buliba még szarabbul érezné magát, mert ilyenkor az ember háta közepére nem hiányoznak a nála bepróbálkozó faszik.

Kidobsz minden hozzá kötődő emléket, letiltod fészbukon, és tudatosan nem pörgeted rajta az agyad, próbálsz más dolgokra koncentrálni. Így sem lesz könnyű, de lényegesen könnyebb lesz. Persze ehhez el kell dönteni, hogy tovább akarsz lépni. Amíg nem döntötted el, csak sajnálod magad, meg a véget ért kapcsolatod, addig szenvedni fogsz.

Szerintem azért vannak ezek a szélsőséges ingadozásaid, mert még nem bőgted ki magad, nem adtad át magad teljesen a fájdalomnak. Meg nyilván a sokk. Szerintem ez is kell ahhoz, hogy utána teljesen túl tudd magad tenni a dolgon. A két év szerintem is sok, de ez emberfüggű. Én is hasonlóan jártam, velem télen szakítottak. Az első 3 hónapom borzalmas volt, ugyanilyen hullámvölgyesen telt. Néhány nap felhőtlen öröm, aztán egy hét letargia. Teljesen kifordultam önmagamból. Én elkövettem azt a hibát, hogy próbáltam vele jó viszonyban maradni, időnként írt nekem, válaszoltam rá pedig nem kellett volna. Régi képeket nézegettem, régi beszélgetéseket olvastam, közösségi oldalon csekkoltam folyamatosan. Aztán szép lassan rájöttem, hogy egyrészt, miután folyamatosan hazudott és becsapott engem, nem tudok már vele jóban maradni, olyan mintha saját magamat köpném folyamatosan szembe. És nem is kell, minek kéne az életembe egy ilyen ember. Másrészt meg nem szabad folyamatosan nézegetnem, gondolnom rá, mert csak magamat taposom még jobban bele a mocsárba. Letöröltem, letiltottam mindenhonnan, megszabadultam a régi dolgoktól, és próbáltam csak előre és magamra koncentrálni. Most, 8 hónap után úgy vagyok vele, hogy már javarészt jól vagyok. Néha még most is vannak letargikus napjaim, de sokkal hamarabb össze tudom szedni magam. Igenis, sírd ki szépen magad a barátőidnek, azért vannak. Minél többször meséled el a sztoridat, annál könnyebb lesz. És végy magadon erőt, és tiltsd le mindenhonnan, úgyse fogod megálni, hogy ne leskelődj. És ezzel csak magadnak teszel rosszat. Én sajnos csak hónapokkal később voltam erre képes, pedig ha előbb meglépem, előbb másztam volna ki a gödörből. És olvass sok Csernust! :) Komolyan, fel tudja nyitni az ember szemét. Ajánlom a Fájdalom arcai c. könyvét. Ne aggódj, túl leszel rajta, még ha most nem is látod. Utána rájössz, hogy menynit fejlődtél, tanultál és komolyodtál ezáltal! :) 22/Nő