Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan nő, akiért már küzdött valaha férfi?
válasza:Kedves Kérdező, a problémád nagyon jogos és részvéttel olvastam végig a threadet, tisztára megértelek és sajnálom hogy csupa ilyen férfit fogsz ki.
Gondolkodom egy ideje, hogy mit csinálhatsz rosszul, de használható ötlet még nem jutott eszembe. A legszimpatikusabb válasz eddig a #25, annak is az első része. Talán az is lehet gond, hogy mivel már az ismerkedés során hangsúlyozod, hogy te kész vagy közös kompromusszimra, de már sok kudarc ért amikor a másik fél nem akart érted küzdeni, az illető pont ezért kezdi bizonygatni, hogy deee ő bizony képes erre. A helyükben, ha meg akarnálak szerezni, én is lehet hogy így tennék, akkor is, ha ebben az adott pillanatban nem is lennék teljesen biztos. Szóval én azt javaslom, ne mondd ezt így ki feltétlenül, inkább próbáld meg kideríteni máshogyan. Pl. egy olyan randiötlettel, ahol meg kell oldani valamit együtt, így hirtelen a ParaParkok jutnak eszembe, de tuti hogy ki lehet találni hasonlókat.
Talán rosszul gondolom, de nekem is voltak már kudarcélményeim olyasmi miatt, hogy túlságosan megnyíltam és önelemző üzemmódban kezdtem az ismerkedést. Nem azt mondom hogy titkold el aki vagy, de lehet hogy sok múlik a megfelelő adagoláson.
Milyen közegben ismerkedsz egyébként? Honnan jönnek ezek a változásra képtelen hímpéldányok?
válasza:# 41: A leghosszabb kapcsolatom egy munkahelyi ismerkedésből indult, fél évig voltunk napi kapcsolatban, mire összejöttünk, tehát elég sok lehetőség volt kiismerni a másikat különböző helyzetekben.
Aztán amikor vége lett, próbálkoztam különböző környezetben, baráti körben, rendezvényeken. Neten is ismerkedem, de nem úgy, hogy nekem mindenáron pasi kell, hanem inkább csak barátkozás, beszélgetés szintjén, és ha tényleg látunk egymásban fantáziát, akkor fordulhat kapcsolattá. Volt mondjuk direkt ismerkedési célzatú randim is. Szóval elég sokféleképpen... Nyilván neten van a legnagyobb "választék", és, ahogy írta valaki, jól lehet szelektálni... és tényleg igyekszem nagyon figyelni a jellemekre, kerülöm a kapcsolatfüggőket, a játszmázós, manipulatív, agresszív, "ingyenprostit" keresőket.... De valamiért mégsem működik, és már nagyon elment a kedvem mindentől. :(
Félreértés ne essék, nem kifogásokat keresek... csak szeretném tudni, hogy hol hibázok, és változtatni rajta...
(Nyilván a személyiségemen nem tudok változtatni teljes mértékben, tehát nem tudnék rideg, kimért, manipulatív, taktikus lenni... mert ha ez lenne a megoldás, akkor inkább leszbikus leszek. :) )
válasza:Előre is elnézésed kérem azért, amit most írok, segítő szándékkal teszem.
Az itteni válaszaid alapján azt látom, hogy te már a randizáskor előre kommunikálod a másikkal, hogy alárendelt típusú ember vagy, akit szinte bármire rá lehet venni.
"A leghosszabb kapcsolatomban eleinte még működött az összecsiszolódás, évek után kezdődtek ezek a problémák."
Egy pár összecsiszolódása fél, maximum egy évig tart. Valószínűleg nem csiszolódtatok össze, hanem engedtél neki, aztán idővel elég lett belőle. Évek múltán.
"az utóbbi időben úgy próbáltam ismerkedni, ahogy írtad... jeleztem, hogy szeretném, ha kapnék is egy kapcsolatban, ha egy picit küzdenének értem (úgy, hogy én is adok természetesen). Kb. 5-6 olyan pasi volt, aki azt mondta, nem gond, persze"
Ne haragudj, de ez komoly?? Ha már az ismerkedésnél ilyeneket mondasz, annak az az egyértelmű üzenete a pasi számára, hogy "velem bármit meg lehet tenni,próbáld csak ki". Ráadásul ez a megfogalmazás (feltételes módok, "egy picit", mentegetőzés) határozatlan, gyenge jellemre utal.
Ha azt akarod, hogy küzdjön érted, nehogy elmondd! Egyszerűen biztosíts rá lehetőséget! A klasszikus női praktikák, amiket manapság divat lenézni, pont erre valók. Késs el a randiról! Hagyd, hogy fizessen! Kísértesd haza magad! Ha keres, ne reagálj rögtön! Ha valami nem tetszik, mondd meg! Legyél szeszélyes, legyél számára kihívás! N.B. aki előre leszögezi, hogy ő is küzd majd a kapcsolatért, az minden, csak nem kihívás!
"annyit kértem, hogy ha már kevés ideje van rám, akkor legalább néha valamiféle spontán kommunikáció legyen köztünk, mondjuk felhív, vagy küld egy sms-t, vagy valami hasonló... ígérte, hogy persze, igyekszik. De semmi. Ha én nem kerestem, akkor ő se..."
Ebből megint az jön le, hogy görcsös vagy. Ígéreteket csikarsz ki, ragaszkodsz hozzá, és ha nem keres, akkor keresed te.
Amelyik férfi nem keres magától, azt ne keresd te se! Ne vesztegesd rá az időd! Ígéreteket pedig nem érdemes kierőszakolni. Kínjában azt fogja mondani, amit hallani akarsz, de úgyse úgy lesz - totál értelmetlen!
"olyanokkal keressek kapcsolatot, akik ENGEM keresnek, tehát nem csak valakit... tehát férjek bele az ő értékrendjébe, elvárásaiba"
Akinek szimplán csak beleférsz az elvárásaiba, az nem téged keres. Az csak valakit keres, elvárásokkal.
" a potenciális randipartner játszmázásba kezd, és nem lehet vele megbeszélni a konfliktusokat... (pedig előzőleg ő is ígért fűt-fát, hogy ő milyen toleráns, meg ő hajlandó küzdeni is egy nőért..."
Ugyanaz a hiba! Megint ígéreteket csikarsz ki, ráadásul olyasvalakitől, akit még nem is ismersz! Másrészről milyen konfliktus lehet, ha még nem is találkoztatok? Akivel már az ismerkedésnél konfliktusok vannak, az mehet a levesbe! Ne pocsékold rá az időd!
"kellek is, meg azt hajtogatják, hogy ilyen meg olyan különleges vagyok, de valamit itt szúrok el... Mert aztán amikor már TENNI is kellene értem, akkor az a része már nem működik. Csak elméletben..."
Elméletben kibicnek semmi se drága. Akinek csak szóban kellesz, annak nem kellesz.
Összességében elég egyértelműnek tűnik (bár nyilván teljes jellemrajzot nem lehet ennyi alapján alkotni), hogy az alárendeltséged már az elején hangsúlyozod.
Az emberek elég egyszerűen működnek, a könnyebb ellenállás irányába mennek. Senki nem fog küzdeni, ha azt érzi, hogy nincs rá szükség, hiszen úgyis megkap. Őszintén szólva eléggé hülyeség is lenne. Én se megyek ki a konyhába egy almáért, ha van egy mellettem, karnyújtásnyi távolságban.
Gondold át, ki is vagy te valójában. És a randikon, a kapcsolatban azt kommunikáld. Ad abszurdum "ilyen vagyok, így fogadj el" stílusban. Aztán majd később, idővel lehet kompromisszumokat kötni, de szigorúan kölcsönösen.
Ez elsőre nem egyszerű. De így lehet szó egyenlő felek közötti párkapcsolatról.
(és még egy apró gondolat: amelyik kapcsolat már az elején, a randizás szakaszában problémás és kompromisszumokat igényel, azt nem érdemes erőltetni - később csak nehezebb lesz..)
# 46: Köszönöm a kimerítő választ. Jókat írtál, bár kissé összemostál dolgokat. :)
Nos, az tény, hogy alárendelő vagyok. Ezen éppenséggel dolgozom - szakember segítségével -, de nyilván nem megy egyik napról a másikra, és gyökeresen változni már nem fogok, tehát domináns sose leszek! Ugyanakkor nem is domináns pasikkal kerültem eddig össze, sőt... olyannal is, aki maga is kimondottan alárendelő. (Volt domináns férfi is az életemben, mellette kb. nullának éreztem magam, tehát kerülöm ezt a típust.)
"Egy pár összecsiszolódása fél, maximum egy évig tart. Valószínűleg nem csiszolódtatok össze, hanem engedtél neki, aztán idővel elég lett belőle. Évek múltán. " - Ebben lehet valami, ahogy írtam, meglehetősen alárendelő voltam, és akkoriban még nem dolgoztam magamon.
"Ráadásul ez a megfogalmazás (feltételes módok, "egy picit", mentegetőzés) határozatlan, gyenge jellemre utal. " Valószínűleg csak a megfogalmazással lehet a gond, tényleg mentegetem magam, hogy vannak igényeim... valójában az történt, hogy az utóbbi időben visszafogtam az ismerkedéseket, de volt néhány (több) olyan pasi, aki érdeklődést tanúsított. Gondoltam, mivel most úgysem létszükséglet számomra egy új kapcsolat, ezért hátradőlök, és élvezem a "hódítást". Elmondtam, hogy én most egyelőre csak barátkozom, aztán lesz, ami lesz, és idő, mire bármi is kialakulhat. Erre többen azt jelezték, hogy vagyok annyira érdekes számukra, hogy ezt így elfogadják, ismerkedjünk csak, ők majd hódítanak, én meg örültem, hogy na, végre élvezhetem, hogy küzdenek értem. Én a kisujjamat sem mozdítottam ezekben az esetekben, csak vártam a hódítást. De hiába. Ugyanis ezek a pasik kivétel nélkül mind eltűntek... gondolom jött másik, könnyű préda, akiért nem kell küzdeni, vagy nem tudom... azért manapság a harmincas-negyvenes pasik nem akarnak túl sok energiát fektetni egy kapcsolatépítésbe, én ezt tapasztalom. Általános jelenség, hogy lehetőleg fél órán belül, minden tiszteletkör nélkül az ágyukban szeretnének látni, és csak nagyon kevesen hajlandók ténylegesen ismerkedni. De mondom, akik még hajlandóságot mutatnak, azok is eltűnnek abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy hoppá, itt lépéseket is kéne tenni...
"Amelyik férfi nem keres magától, azt ne keresd te se!" Az elején még keresett. Mondjuk úgy 3-4 randiig. Randik után is rögtön jött az sms. És azt gondoltam, hogy egy kapcsolatban a felek kereshetik egymást kölcsönösen, de egy idő után feltűnt, hogy már csak én keresem "spontán". Utána már nem kerestem.
"Akinek szimplán csak beleférsz az elvárásaiba, az nem téged keres. Az csak valakit keres, elvárásokkal. " Itt inkább csak szerencsétlenül fogalmaztam. Nekem is elég magasan van a mérce, és "elvárom", hogy a potenciális partnernél is magasan legyen. Tényleg. Azt szeretném, ha azt értékelnék bennem, amit én is magamban (és viszont).
És tényleg nem randizom olyannal, akin azt érzem, hogy bárki megfelelne neki, csak nő legyen... igenis legyenek igényei, és érezzem azt, hogy én azoknak az igényeknek megfelelek. A "belefér"-t úgy értettem, hogy nyilván mindenki köt minimális kompromisszumokat, csak ezek ne legyenek túlzott kompromisszumok.
"Akivel már az ismerkedésnél konfliktusok vannak, az mehet a levesbe! Ne pocsékold rá az időd! " Ezt kicsit kiforgattad, mert pont azt írtam, hogy az ilyen megy a levesbe. :)
"Elméletben kibicnek semmi se drága. Akinek csak szóban kellesz, annak nem kellesz. "
De akkor azt a következtetést kell levonnom, hogy senkinek nem kellek. Ezt azonban nem szeretném, ha így lenne. Remélem,hogy nem így van!
Összességében: ami az én problémám, az pont az, hogy igyekszem kitörni az alárendelt szerepből, már megtanultam nem elnyomni, hanem megfogalmazni az igényeimet. De ugyanott tartok, mint eddig: hogy senkit nem érdekelnek az igényeim. Valószínűleg az is gond lehet, hogy ebben a korosztályban a "normális" pasik mind élnek boldogan egy harmonikus párkapcsolatban, és a "maradék" jut. De tényleg siralmas a kép, mert a pasik 99,9% csak ingyenprostit akar, vagy nem felelnek meg az én elvárásaimnak, vagy pedig - a maradék 0,1% maga se tudja, mit akar... akar ugyan kapcsolatot, de tenni nem nagyon szeretne érte. És akkor hiába jövök én az igényeimmel, meg elvárásaimmal, inkább keres egy ingyenprostit, vagy egy másik alárendelő nőt, aki még nem tudja kommunikálni az igényeit, és nem kell "dolgozni érte".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!