Ezt a női logikát egy férfi számára hogy lehet elmagyarázni? Van ennek bármi értelme?

A logikáról...

Múltkor mikor a barátommal beszélgettem az egyik barátja párkapcsolatáról, rájött hogy van értelme a női logikának amikor elmagyaráztam mit miért csinált és mondott a csaj a barátjának. Teljesen egyértelmű volt számomra, de ő neki nem mert csak az aktuális dolgot vette figyelembe és nem vizsgálta meg a többi helyzetet amiből jutottak idáig. De aztán igazat adott a női logikának, mert volt értelme.

A nők kevésbé felejtenek, mint a férfiak.

Azért nem értem én sem most ezt a helyzetet, mert nem tudom milyen volt a kapcsolatotok. De ha magamból kiindulok, az első kapcsolatomban, amikor annak véget vetettem, nagyon sírtam, teljesen ki voltam készülve pedig én voltam aki szakított. Igaz én csak akkor sírtam egyszer, utána soha, hanem a legrosszabb időben is nekem sütött a nap. Nagyon bántott, hogy megbántottam és azért voltam annyira kiakadva. Már nem szerettem és nem bírtam volna egy percet sem színészkedni. Mi is annyiban maradtunk, hogy barátok... De nem ment a dolog. Túl sok volt a sérelem.

Szerintem nem akarta tovább folytatni a kapcsolatot, mert lehet már csak barátként szeretett inkább semmint férfit (az okát nem tudom, azt tőle kell megkérdezni miért jutott idáig), de lehet nehezebb lett volna neki lezárni a kapcsolatot, ha kapcsolatban maradtok mint barátok ezért azt akarta, hogy ne beszéljetek.

Az egyik barátommal 1 évig voltunk együtt, amikor szakított velem. Éreztem, hogy nem szerelemből szeretem már, de nagyon hiányzott, mint barát. Ő valóban a szeretőm és a legjobb barátom volt egyben. Később is a sok hülyülés, a beszélgetések hiányoztak legjobban a kapcsolatunkból, ezért állandóan írogattam neki, szinte könyörögtem, hogy legalább beszélgessünk, maradjunk barátok.

És mi lett ebből? Féltékenykedés, ha bulizott valamelyikőnk valahol, százszor átbeszélés, hogy mi lenne, ha... összejárogatás, stb. Még 1 éven keresztül! És közben nagyon durván megbántottam egyszer, ami nem fordult volna elő, ha teljesen megszakítjuk a kapcsolatot rögtön az első szakítás után. Mai fejjel soha nem csinálnám ezt végig még egyszer, 1 évig szenvedtünk és nem hagytuk egymást élni.

Egy másik exem, akivel viszonylag jól váltunk szét, a későbbi kapcsolataimban féltékenységi forrást jelentett. Most még biztos nem bírsz erre gondolni, de ha ne adj isten fél év múlva beleszeretnél másba vagy a volt barátnőd másba, jobb lenne akkor közölni a másikkal, hogy bocsi, de van új kapcsolatom, már nincs szükségem rád vagy nem beszélhetünk többet?

Szenved, mert szomorú, hogy megbántott téged, és még biztos te is hiányzol neki. De ha tartanátok a kapcsolatot, tovább tudnál lépni? Valószínűleg mindig azt várnád, mikor ír, kivel van, mit csinál... még több szenvedés lenne. Legalábbis én így jártam :/

20/L