Szerintetek mit tegyek?! (picit hosszú)

Van egy fiú az életemben akivel 8 éve jártam. Akkor a távkapcsolatunk tartott 3 évig. Iskola miatt általában szünetekben tudtunk találkozni szerencsére nem egy-egy napokra hanem a szünetek elejétől végéig. Azon belül minden nap beszéltünk órákon át, egy-két vitát kivéve jól működött a kapcsolatunk. Nem feküdtünk le semmi ilyesmi. Sajnos mivel mindketten tanultunk így lehetőségünk se volt az összeköltözésre. Azt hittem minden rendben van a kapcsolatunkkal mire kiderült,hogy a hátam mögött más lánnyal is beszélget,találkozgat sőt volt olyan akivel csókolózott is. Később be is vallotta,hogy megcsalt. Igazából emiatt szakítottunk, bár nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta. Rá egy két évre jött az életemben egy fiú aki nagyon aranyos,kedves és megbízható. Közel is lakott így minden adott volt egy jó kapcsolathoz. Amikor bemutatott a szüleinek ők nem fogadtak kedvesen, sőt kiderült,hogy a barátommal csináltatnak meg otthon mindent. Ő főz,takarít,segít a szüleinek, vásárol és a fizetése felét adja haza. Ezzel nem is lenne probléma,hisz 22 évesen még otthon lakott,jó hát segítsen de amikor arról volt szó,hogy átjöjjön hozzám hétvégén nem mindig engedte meg az anyukája. Sőt este 9 után nem is beszélhettünk telefonon ,mert anyuci megsértődik. Igaz,hogy külön szobája van de ez anyukáját nem zavarta. Ebből kifolyólag én se szerettem átmenni,mert mindig megkaptam,hogy minek vagyok ott. Később aztán ez egyre durvább lett amikor is anyukáját nekünk kellett mindenhova vinni, a párom öccse pedig egy forintot se adott haza vagy csak nagyon keveset, ugyanúgy otthon volt és egy szó nélkül elment otthonról a barátnőjéhez. 4 év alatt azért meguntam ezt a dolgot,hogy "tutyimutyi" hisz anyuja diktál és most 25 évesen sem képes a sarkára állni. Mondtam neki,hogy már én se tanulok hanem épp munkát nézek amint összejön valami költözzünk el. Vagy De ő a fizetéséből akar félrerakni(ami nem sok, néha még annyi se marad,hogy tankoljon) és akkor akar elköltözni,hogy ha összegyűlik egy vidéki családi házra ami valljuk be lehetetlen de ez nem hatja meg.

Már szakításon gondolkodtam amikor is felkeresett a volt barátom akivel távkapcsolatban éltem,hogy ő még szeret és velem akar lenni. Az érzések újra megrohantak és mérlegeltem a helyzetemet. A barátommal amúgy is szakítottam volna így meg is tettem és leutaztam az exemhez. Ott sikeresen újra egymásra találtunk csodás napokat töltöttünk együtt,már az összeköltözés is szóba került ha talál Pesten állást. Igen ám, de néha nagyon furcsán viselkedik, alig ír, engem hibáztat ha 2 perccel később válaszolok de én őt ne amikor órákig nem ír és még facebookon se akar felvállalni. Mondtam neki,hogy jöjjön fel hozzám de a válasz az,hogy nincs pénze az oda-vissza 10ezer forintos vonatra. Mondtam,hogy küldök pénzt,de megmondta,hogy akkor azt cigire költené. Mondtam neki,hogy akkor én leutazom csak az állomásra jöjjön ki a válasz az volt,hogy lepjem meg ő majd otthon vár messze az az állomás (kb fél óra séta). Egyik barátnőm letesztelte és simán letagadott mintha nem is léteznék. Nem értem mire jó ez neki. Minden elől kitér, kétértelmű válaszokat ad ha pedig számon kérem miért tagad le a válasz,hogy tudta,hogy én tesztelem.

Amikor mondtam neki,hogy behívtak az ő városában lévő kisboltba állásinterjúra és így le tudnék hozzá költözni csak nevetett.

A volt barátom pedig egyfolytában újra akarja kezdeni de nem szeretem meg amúgy se változna meg.

Szerintetek mit tudok tenni,hisz szeretem ezt a fiút csak épp nem szeretnék mindent feladni akkor ha talán nem is érdeklem annyira mint azt állítja. Én pedig szeretnék egy normális életet, külön lakni és önálló lenni.

Előre is köszönöm.