Mit tennétek a helyemben? Szerintetek kereshetem, vagy inkább ne tegyem?

Új iskolába kerültem, az egyik csoporttársammal igencsak közel kerültünk egymáshoz. Sajnos nem tartott sokáig a dolog, szakított velem pár hét után, mert nem volt szerelmes. Akkor nagyon sokat beszélgettünk erről, nekem fájt ez az egész, mert tudom, hogy ő nem olyan, mint a többi fiú, még egy ilyet találni nem lehet. Megkértem, hogy gondolja még át, hiszen nem volt még komolyabb kapcsolata (ahogy nekem sem) és nem tudhatja, hogy később belém szeretne-e vagy sem. Elfogadta az én álláspontomat és azt mondta, hogy átgondolja, amit mondtam.

Ennek lassan 2 hete. Mivel a csoporttársam, suliban minden nap találkozunk és szoktunk beszélgetni, de csak általános dolgokról. Ő azóta nem keresett külön engem, de azt mondta, hogy szeretné, ha barátok maradnánk és beszélgetnénk néha. Viszont láttam rajta, hogy ő is szenved, amiért fájdalmat okozott nekem. Láttam rajta a tehetetlenséget, mert nem tudta, mit csináljon, hogy lenne nekem jobb.

Már pár napja nem beszéltünk, és arra gondoltam, írnék neki, hogy mi van vele, hogy telik a szünet stb.

Nem vesztünk össze, sőt, de nem tudom, mennyire lenne jó, ha én keresném. Bár úgy gondolom, ő nem fog keresni, hiába mondta, hogy szeretné ha barátok maradnánk, mert nem tudja, mennyire fájna vagy lenne rossz nekem.

Igazából arra is kíváncsi lennék, hogy átgondolta-e, amit beszéltünk, vagy csak úgy mondta, hogy majd átgondolja még. De ezt nem is hoznám fel neki, nem akarok szaladni utána, hiszen, ha nem akar velem lenni, akkor hiába. Azt hiszem, ha átgondolja, és más belátásra jut, akkor majd ő keres, hogy elmondja. Vagy talán nekem kellene kezdeményezni egy beszélgetést?

Lányok, mit tennétek ilyen helyzetben?

Fiúk, ha tényleg barátságban váltatok egy a lánnyal, és szeretnétek vele később is tartani a kapcsolatot, örülne, ha a lány keresne titeket?

(18/L és 19/F)