Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek a helyembe?
Együtt vagyok több mint egy éve a barátommal, de kezdenek eldurvulni a dolgok. Szinte minden nap veszekszünk valami apróságon. Nem sokat szoktunk találkozni, de telefonon mindig megy a veszekedés. Amikor nem akkor minden jó és tök boldog vagyok. De ilyet mondott a múltkor is, amikor nem akartam vele lefeküdni, hogy biztos engem megb*sznak és azért nem akarok már vele lefeküdni. Erre én sírógörcsöt kaptam és megmondtam neki, hogy én nem akarom, hogy így beszéljem velem és azt meg végképp nem, hogy ilyenekre gondoljon. Sokszor nem értünk egyet és ezért van a veszekedés. Szinte mindig felemeli a hangját, ha ideges és nem bírom már mondani neki, hogy halkabban mondja mert anyáék meghallják vagy pedig az utcán lévő emberek. Mire ő csak ennyit mond, hogy : L*szarom.
Mikor mondom neki, hogy a barátnőm rám vár szintén csak annyit mond, hogy őt nemérdekli.
Amikor meg fáradt vagyok akkor elkezd vergődni, hogy már megint nem lehet velem semmit se kezdeni és ideges.
Néha úgy beszél velem mint egy óvodással, hogy ne csináljam ezt-azt, csináljam azt, ne gyerekeskedjek. Mintha meg akarna változtatni.
Mit tegyek szerintetek?
semmit!!
menjetek szét---halott ügy...
korotok?
Mondjuk utána bocsánatot is kért.
Várni akarok a szakítással mert most lesz egy csomó programunk és hátha valami változás történik, de már látom, hogy ennek semmi értelme. Aludni is alig tudok emiatt. Csak most nem vonhatom vissza a meghívót amit már odaadtam neki.
Meg félek, hogy nem találok olyan embert aki ennyire szeretne.
Nagyon gyorsan vess véget ennek az egésznek. Tudom, hogy rossz lesz, de ha együtt maradtok, később még rosszabb. Egyáltalán nem szeret, persze ezt sosem fogja magának sem bevallani, csak a tulajdona vagy és ha nem úgy működsz, ahogy ő elvárná, akkor büntet. Nem tudatosan, nem szándékosan, hanem mert tele van belső félelmekkel, bizonytalansággal... azért is van veled, mert rád támaszkodik lelkileg. Hidd el belülről ismerem az ilyen kapcsolatokat. Én is ilyen voltam, mint a barátod és csak mi elhúztuk ezt a játékot még 2 évig és mindketten rámentünk. Amikor szakítottunk, akkor döbbentem rá, hogy magamba kell néznem és változtatnom, mert így újra és újra ez fog történni minden kapcsolatommal. Meg is történt, de már tudatosabb voltam rá és figyeltem a saját reakcióimat.
Jól látod, meg akar változtatni, viszont ha megváltoznál, sem lenne elégedett, mert nem ez a problémája, csak most épp ebbe vetül ki, ebbe rejti bele önmaga elől úgy, hogy áthárítja rád a saját felelősségét. De ezt ne vágd a fejéhez, finoman se, mert nem fogja belátni (hiszen így működik az emberi elme, önmagát védi) és csak felhergeled.
Előre tudom a szakítás utáni forgatókönyvet is, ha netán meglépnéd. Először pedálozna, a tenyerén hordozna egészen addig, amíg megint nyeregbe nem érzi magát, de ugyanúgy visszaváltozna, mert igazából ő sem akar veled lenni. Aztán megint agresszív lenne és végül majd percenként fog csapongni a bunkóság és a bűnbánat között.
Tudom azt is, hogy az esetleges szakítás után erős vágy lesz az újrapróbálgatásokra és a valóság azt fogja mutatni, hogy ezúttal működni fog, de NEM FOG!
Én ezt tudom mondani, de úgysem ez alapján fogsz dönteni, hanem rángatni fognak az érzéseid és szerintem lefuttok majd még pár kört, de annak akkor úgy kell lennie, hogy eljussatok arra a pontra, hogy felismeritek magatokban, mi is történik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!