Létezik, hogy ennyit tanuljon, még ha nem is végzős, vagy csak elege van belőlem?

"Szerintem azt fogom tenni, hogy én is annyira fogok törődni a kapcsolattal, mint ő. Azt fogom mondani, mikor neki lesz 5perce rám, hogy bocsi, tanulnom kell nekem is. Jó ötlet?"

Őszintén szólva szerintem nem. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen trükközés ritkán sül el jól - vagy inkább ritkán csinálják jól az emberek. Én az őszinte beszélgetés híve vagyok, de ez az én véleményem.

Ülj le vele beszélgetni. Ne azt mondd, hogy tanuljon kevesebbet, mert azt úgy fogja majd fel, hogy rosszra csábítod. Arra hívd fel a figyelmét, hogy szarul csinálja! Ha valaki éjjel-nappal tanul és mégis hármasok csúsznak be neki, akkor valószínűleg nem megfelelő a módszertana és az időbeosztása. Mondd el neki, hogy értékeled a lelkiismeretességét és céltudatosságát, de úgy érzed, feleslegesen hajtja magát halálra, miközben ha okosabban csinálná, akkor is tudná hozni ugyanezt a szintet, és pihenésre is jutna ideje.

Van nekem egy jó lány ismerősöm, aki úgy élte az életét, mint a pasid: mindig 110%-on pörögve, szinte esélyt sem hagyva a kikapcsolódásra és a teendők átgondolására. 21 évesen meglett a diplomája, de 20 évesen már főállásban dolgozott. Most 27 éves, két munkahelye is van, kifejezetten jól keres. Nemrég döbbent rá, hogy tulajdonképpen szinte a semmiért csinálta mindezt, mert a rengeteg munka annyi erőforrását lekötötte, hogy az élete fennmaradó részét úgy élte le, hogy szinte semmit nem tud felmutatni a megkeresett pénzből, csak egy pénztemető autót, egy pénztemető pasit, semmi megtakarítást és a testileg-lelkileg kimerült, kizsigerelt és kiégett 27 éves önmagát. Neki is sokan mondták, hogy túlhajtja magát, de ő ebből mindig csak a bókot hallotta, miszerint olyan keményen dolgozik, hogy mások ezt nem is bírnák. Arra kellett volna felhívni akkor a figyelmét, hogy nézze meg, mire megy vele!

Amúgy a párom picit hasonló, bár ő sosem engedte a párkapcsolat rovására menni ezt a dolgot. Nála pl az volt a gond, hogy mondjuk vizsgaidőszakokban gyakorlatilag folyton ott volt a kezében a tananyag. Ezen én mindig kiborultam, mert ez semmi másra nem jó, csak a lelkiismeret megnyugtatására. Mindig azért könyörögtem neki, hogy vagy tanuljon, vagy ne tanuljon, de semmiképp se akarjon egymást kizáró dolgokat egyszerre csinálni.

Ezen kívül tudni kell abbahagyni és kikapcsolódni, mert különben folyamatosan romlik a hatásfok. Nem egyszer vesztem össze a párommal, hogy még akkor is erőltette a tanulást, amikor hajnalban már a szemét sem tudta nyitva tartani. Nem tudtam vele megértetni, hogy az agya már nem fog ilyenkor, így csak azt éri el, hogy másnap is túl fáradt lesz tanulni. Át kell gondolni, mikor és mennyit képes az ember teljesíteni, és amikor nem megy, akkor ott kell hagyni és valami mást csinálni, hogy regenerálódjon a következő nekifutásra. Különben azt éri el az ember, hogy eredmény nélkül ül a könyv felett. Engem ez kiborít...

Most éppen házasodni készülünk, és azzal ment az agyamra, hogy ha beültünk az autóba, hogy elmenjünk valamit intézni, akkor hirtelen mindig elkezdett pattogni, hogy mondjuk beszéljük át a vendéglistát. Kategorikusan megmondtam, hogy nem, most ezt a valamit intézzük, ne keverjük a kettőt; egyszerre csak egy dolgot csináljunk, de azt normálisan. A vendéglista minden nap téma volt, mire végre rá bírtam venni, hogy felejtsen el mindent, leültünk egy fél órára és CSAK ezzel foglalkoztunk. Kész is lett, és nem maradt ki senki. Ha rajta múlik, nagyjából ötször ennyi időt szánunk rá, és még akkor is szar lesz, mert mindig csak félig csináljuk.

A pasidnak is ez a baja. A középiskola szerintem nem követeli meg, hogy az ember éjjel-nappal a könyv fölött görnyedjen, csak az a szerencsétlen ugyanazt csinálja mint a párom: ha nem megy, elkezdi erőltetni. Márpedig attól, hogy erőlteti valójában nem megy jobban, csak éppen végtelen kimerültté és frusztrálttá teszi magát, így aztán legközelebb sem megy majd. Sohasem értettem, hogyan képes valaki ugyanazt heteken keresztül, napi nyolc-tíz órában tanulni, mert én vagy megtanulok valamit pár nap alatt, vagy nem. Aztán rájöttem, hogy ők sem képesek heteken keresztül ugyanarra koncentrálni, csak ők ezt nem látják be, és erőltetik tovább, ahelyett, hogy elgondolkodnának, hogyan regenerálják magukat, hogy jobban menjen. Az embernek meg kell szokni a nyomást, és tudni kell elvonatkoztatni az aktuális feladataitól, különben tönkreteszi magát a semmiért.

Nem derült ki hogy te melyik osztályba jársz és mennyi korkülönbség van köztetek.

Én úgy gondolom hogy egy olyan fiatalember akit nem a bulizás meg a csajozás érdekel (főleg ebben a korban) annak inkább örülni kellene.

Egyrészt mert ez a fiatalember gondol a jövőre, figyelmes, illetve nem lövi magát és nem is egy másik nővel van.

Pár kérdés:

- neked nem kellene tanulnod?

- te miért érsz rá ennyire?

- azzal szerinted bármit is megoldasz ha elkezdesz úgy tenni, mintha neked is dolgod lenne, miközben nincs?

- ha hazugságokat találsz ki az szerinted korrekt? (nem az)

Ez a srác gondol a jövőjére, el szeretne valamit érni.

Lehetséges hogy te (és akármelyik másik lány) is csak hátráltatjátok ebben.

Az sem derült ki hogy mióta 'hanyagol el' téged.

Mert ha mindez csak 2 hete tart, akkor az nem ugyanaz a kategória, mintha már az ismerkedéskor is ilyen volt.

Valószínűleg nem látja értelmét sem veled sem mással találkozni, mert az az idő elvesztegetett idő lenne, ami alatt valami hasznosabbat is tehetett volna.

Pl. talán azért nem akar veled vagy mással lenni, mert:

- fel kell öltöznie, utaznia kell ami idő, pénz, fáradság.

- megérkezik, kicsit levetkőzik, film-, vagy tévénézés, érdektelen elfoglaltságok, mások panaszainak és sirámainak vagy pletykáinak a végighallgatása.

- evés és ivás a vendégségben.

- kabát fel, utána utazik haza.

- este sötétben érkezik meg fáradtan és nem csinált semmi hasznosat egész nap.

Teljesen meg tudom őt érteni hogy nem akar olyasmikkel foglalkozik amik nem viszik őt előbbre a céljai elérésében, sőt inkább hátráltatják.

Ráadásul őt érdeklik a jegyei és minél jobban szeretne teljesíteni.

Attól mert neked mindegy milyen jegyet kapsz, vagy mert neked nincsenek nagy elvárásaid és ambícióid, vagy esetleg te nem is akarsz továbbtanulni, más még akarhat.

Gondolj erre is.

Ne húzd le.

Egyébként a soraidból és a kommentárjaidból árad az önzőség.

Ha a pasi nem foglalkozik veled és nem rád figyel egész nap, akkor máris dobod.

Ez nem szerelem.

Ráadásul most szólok neked: ilyen (gyerekes) viselkedésre házasságot sem lehet építeni.

Me, myself and i, ugye?

(Nem haragszom rád, hiszen azt sem tudom ki vagy. De nekem úgy tűnik hogy ezt a pasit el kell engedned. Inkább tanulj te is)