Ez már beteges? A barátom szerint igen.

"mégis hogy legyek az egyetlen neki? neki volt családja,velük is lakot. nekem meg csak ő van."

Azért jó tisztázni: megértelek, de ez nem jó! Nem lehet az életed egyetlen célja egy pasival tölteni az időt, mert sosem leszel teljes ember. Nagyon nagy hátránnyal indultál, családi háttér, példák és családi szeretet nélkül, de az életcélt a párkapcsolatban megtalálni csak a könnyebbnek látszó út, de hosszú távon nagyon ráfázhatsz.

Másrészt pedig ne csak magadra gondolj: neki igénye a magánélet, ne fojtsd meg a szeretethiányoddal, mert könnyen egyedül maradhatsz!

Ajj,szegénykém :(

Nem beteges,de van akinek sok tud lenni.

Én nő vagyok, de számomra iszonyú riasztó lenne és azonnal kimenekülnék egy ilyen kapcsolatból. Nem szabad ennyire ragaszkodni valakihez, ez rá is akkora felelősséget ró, ami iszonyúan ijesztő.

Eleve, ha valaki társas lény, akkor szeretne beszélgetni más emberekkel is. Ellenkező neműekkel is. Ha ebben megakadályoznak, frusztrált leszek, és a páromon fogom kitölteni, aki ezt nem hagyja.

És én nem szeretnék nonstop szórakoztatni! A partnerem igenis találja fel magát, legyen saját élete, öröme, ne csak én, mert én sem vagyok mindig toppon, ha tőlem várná el bárki, hogy folyamatosan vele legyek, egy idő után borzasztóan megunnám és menekülnék a kapcsolatból. Minél inkább kisajátít, annál jobban menekülök.

Inkább próbálj meg te is ÉLNI, önmagadban is teljessé válni, munkában, hobbiban, tanulásban, társaságban - bármiben, amiben jól érzed magad. Nem szabad csak egyetlen életcélnak élni...

Igen, ismét azt mondom, ez beteges.

Egyre s másra már rávilágítottak előttem többen.

Az mindig rendkívül "veszélyes", ha valaki egyetlen egy személytől teszi függővé gyakorlatilag az egész életét. Nem arról van szó, hogy ne lehetne ő életed szerelme, sőt! Még szeretheted nyugodtan annyira is, hogy akár az életedet is adnád érte. Ez mind nagyon szép dolog, és idáig sok férfi vágyálma.

De az, hogy egyetlen személyre korlátozódjon az egész világuniverzum? Veszélyes dolog. (Ugye az, hogy valakit mennyire szeretsz, meg hogy rajta kívül úgymond még hány ember jelent valamit a számodra, ez a kettő nem függ össze.) Mi van, ha mondjuk neadjisten szakítotok? Mert már bocs, de a pakliban benne van. Akkor mi lesz veled? Megszűnik minden, ami a világot jelentette. Nem csak hogy egy űr marad utána, hanem szó szerint számodra onnantól nem marad semmi. És egy ilyen helyzet után nem fogsz tudni épen talpra állni. Nem lesz mellette életed, hobbid, kedvtelésed, amivel elüthetnéd az időt. Nem lesznek barátaid, barátnőid, akikre számíthatsz a bajban, vagy akik egyszerűen csak jó társaságot jelentenének neked.

Meg hát bocs, de kicsit antiszociális vagy, és ez nem épp normális.

Az meg, hogy őt is hasonló helyzetbe akarod rángatni, végképp nem az. Nem fog attól jobban szeretni, hogy elzárod midnenkitől. Az ember egyszerűen társas lény, és attól egy ép ember helyzete csak rosszabb lesz, ha még egy egyszerű kommunikációt is megtiltanak neki. Gyakorlatilag szociális rabságba akarod kényszeríteni. Ebbe egy ép ember nem megy bele. Ennek csak az lesz a vége, hogy előbb vagy utóbb megromlik a kapcsolatotok. Aztán persze neki lesz mellette még élete... neked nem.

Meg mondom, nem ezen múlik, hogy egy emebr mennyire szereti a barátnőjét/barátját.