Hogy lehet ezt túlélni, vagy mit csináljak, hogy elmúljon?

Tavasszal találkoztam egy fiúval, beszélgetni kezdtünk, eleinte barátságos, majd menet közben egyre mélyebb lett a kapcsolatunk. Találkozgattunk és életem legszebb délutánjait töltöttem vele. Csókolóztunk, sétáltunk, minden nap beszéltünk telefonon, halálosan beleszerettem. Sőt megmerném kockáztatni, hogy életemben először szerelmes lettem így 24 évesen, pedig korábban is voltak kapcsolataim, de azok csak marháskodások voltak. Aztán egyik nap elmondta (nyár közepe volt), hogy igazából van neki egy három éves kapcsolata, de nagyon ritkán találkoznak, mert távol lakik, de egyébként sem a legkiegyensúlyozottabb kapcsolat, mert nem igen értik meg egymást és nincs már meg az a kellemes érzés és hozzá tette, hogy velem sokkal jobban érzi magát és szerelmes belém. Ez volt az, ami megtévesztett és amiért nem haragudtam rá. Aztán egyszer megbeszélték, hogy találkoznak, de a fiú nekem azt mondta, hogy akkor rendezi és szakít vele. Másnap úgy jött haza, hogy halálosan szerelmes volt a másikba és arra kért teljesen természetesen, hogy ha lehet hanyagoljuk a flörtöt, a csókokat, mert így is lelkiismeret furdalása van. Majdnem belehaltam, de a későbbi találkozások alkalmával pontosan ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Megnyugodtam, hogy szeret, de közben ambivalens érzéseim is voltak, hogy most akkor mi van, de nem mertem megkérdezni. Menet közben a fiú külföldre ment dolgozni. Megbeszélte a másikkal, hogy mihamarabb utána megy (engem is kért, hogy menjek vele, de annyi akkor még volt bennem, hogy nemet mondtam, mert tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen). Már majdnem kezdtem beletörődni, hogy barátok maradunk, de ezzel is beértem volna, mert nagyon szeretem és már kicsit olyannak érzem, mintha a testvérem lenne. A másik fél, közben tudta, hogy van valami közöttünk, és addig nyaggatta, amíg tegnap éjjel bevallotta neki, hogy volt csók. Szex egyszer sem. És most arra kért, hogy ha lehet többet ne írjunk egymásnak érzelmes üzeneteket, és ha hazajön vagy én megyek ki hozzá kicsit, azt is próbáljuk meg teljesen titokban tartani, mert nem akarja elveszíteni a párját, mert szereti. Én viszont továbbra is annyira szerelmes vagyok, hogy fizikai fájdalmaim vannak tőle. Nagyon megharagudtam rá, és a fejéhez vágtam mindent, amit eddig nem tettem meg. Azt mondtam neki, hogy önző és hogy ne higgye, hogy csak neki vannak érzései, meg hogy úgy érzem nem érdemeltem meg, hogy ezt tegye velem. De miközben írtam, akkor is a szívem majdnem megszakadt, mert annyira sajnáltam és tudom, hogy annyira fáj neki is, mert fél, hogy a másik szakít vele, de engem sem akar elveszíteni. A vége az lett, hogy minden felületről töröltem, és a telefonszámát is kitöröltem és minden búcsúzás nélkül megszakítottam a kapcsolatot. Gyűlölnöm kellene, de annyira szeretem, és annyira fáj, mert nem bírok nélküle élni, még az sem érdekel, ha csak barátok vagyunk, de nem bírom, hogy nem mesélhetek neki arról mi van velem, és ő sem meri megosztani velem a dolgait, mert a másik folyamatosan ellenőrzi az e-mailjeit. Tudom, hogy a normális az lenne, ha haragudnék rá és nem érdekelne, de képtelen vagyok erre. Úgy érzem, ha tényleg megszakad a kapcsolat, akkor belehalok.