Hogyan lehet kezelni a kéttűz között helyzeteket a párom és az anyukám között?

A kapcsolatom már fél éve anyu miatt szenved,az anyuval való kapcsolatom pedig megromlott a kapcsolatom miatt.Ez egy nagyon hosszú történet,csak az olvassa el,aki tényleg nem akar beszólni nekem és türelmesen végigolvassa:

2éve vagyunk együtt a párommal,de elég messze lakunk egymástol ezért néha sokat elszenvedünk azért hogy láthassuk egymást egy kis időre,de nagyon szeretjük egymást és nem akarom elvesziteni,DE itt most nem a távolságrol van szó,mert jól birjuk és kitartunk egymás mellett,de ott van az az ici-pici probléma:ANYA.Anyu mostanában annyira meg van kergülve,és a párom is ha anyura terelődik a téma.Ez a nyáron kezdődött.A szerelmem lejött velem és a családdal egy pár napra ilyen kicsit lerobbantabb nyaralószerűségbe,amit anyu imád(ne kérdezzétek miért)és a szerelmem nem érezte jol magát,mert elkezdtünk takaritani és anyu kicsit mást igért,igazábol a familiából senki sem számitott arra h lemegy 3napra gazolni és kertészkedni a szemétbe.Ott volt 4 felfujhatós ágy,1 anyunak és apunak egy a mamának papának,a nagynéném a kocsiban aludt,volt még egy ágy a 2hugomnak és az utolsót pedig a mamám nekem és a páromnak szánta.Nos azt tudnotok kell hogy anyu a túl konzervatív anyák közé tartozik és ő egyértelműen rávágta a mamának h NEM és ő kapott egy matracot én meg a felfújhatós ágyat.Másnap elmentünk kicsit strandolni és persze természetesen mi egymással foglalkoztunk...aznap este már bőgtem hogy miért nem alhatunk együtt és mind a ketten szenvedtünk emiatt,ő felidegesedett és telefonált az anyjának hogy haza akar menni,én pedig csak zokogtam a végén pedig anyu is elkezdett vagdalózni hogy mégis mire vélje ezt a viselkedést..mint pl.hogy elvonulgatunk,meg összebújunk.Közben meg tisztában van vele hogy neki adtam a szüzességemet is és vigyáz rám és boldogok vagyunk együtt,igy ahogy vagyunk.Na mind1..aztán az egyik ismerősöm délebben lakik és ott töltöttem náluk pár napot aztán pedig lehivtam a páromat is,anyu tudta nélkül és 5napot kettesben tudtunk tölteni,elmélyitettük a kapcsolatunkat,együtt aludtunk,együtt fürödtünk,elvitt fagyizni és kellemesen eltelt az a pár nap.Miután azok a napok elszálltak mind a ketten(Anyu és a párom) olyan ocsmányul szidják egymást ,hogy az hihetetlen.Most pedig elkezdődött a suli és mind a ketten elkezdtünk hajtani.Nekem sokkal több feladatom lett,mert anyu is rám pakolt,hogy már csak azért is kevesebbet beszélgessek a kis szivemmel..:S ő pedig úgy látja h én nem foglalkozom vele és hogy kevés időt szánok rá,hogy ő ugrik a szavaimra én pedig az övére annyira nem.Sajnos a kéréseit nem mindig tudom megvalósitani mert sokan tesznek az ellen hogy mi ne beszéljünk többes számban h ne beszéljünk meg mindent..tehát igy ez van és most a végére már olyan meggyötört a párom,már nem alszik enni se akar mert azt hiszi egyre jobban távolodunk el egymástol.Meg ez..ez senkinek sem jó,anyu csak akkor aranyos velem ha nincs a képben a másik felem ő pedig csak akkor higgadt ha anyu nincs ott.Annyira szeretem őt,sőt mind kettejüket és mind ketten ugyanazzal jönnek mindig hozzám:Miért nem foglalkozol velem ? Mit ártottam neked? Miért hanyagolsz? Miért nem figyelsz oda rám?Miért?Miért? ...nekem ez egyre nehezebb és nem tudok mit csinálni,anyu azt mondja h ő nem illik hozzám és nem hagyja h engem bántsanak mert szerinte ő engem manipulál,viszont a párom meg ugy látja h anyu az aki szeret mindenkit manipulálni,(ahogyan apuval is teszi,mert őt már nem szereti vagy...nem tudom :( ) és szeret másokat irányitani.Nekem fontos,most gondoljatok bele..mikor már a jövődet tervezgeted azzal akit a világon a legjobban szeretsz és az anyukád,aki ellenez mindent ha én döntök..sajnos az igen..sokszor előfordul :( mindig rám szól h végre mondjak véleményt ha meg mondok akkor meg az a baj.Igazából egészségügyileg sem érzem olyan jol magam mert sokszor fáj a szivem és ha idegesebb,feldúltabb vagyok rögtön nehezebben veszek levegőt.Sok a veszekedés,sok a stressz és olyan gyengének érzem magam,a párom türelme véges és már nem birja hogy itt ő a "papucs"..én nem igy látom,de ő nagyon igy van vele.Én mindig egyenlő feleknek tekintettem magunkat,de ő mostanában nagyon azt érzi h elfajultak a dolgok..és én egyre érzéketlenebb leszek.Amugy néha nem is érzem már igazán h önmagam lennék,már-már egy széttépett zombi lett belőlem aki már senki óhaját nem akarja teljesiteni,mert belefáradtam :( Én mindig törődtem mindenkivel és már szeretnék egy kicsit magamra is odafigyelni.18leszek októberben és szomorú hogy egyszer sem volt magamra időm,mert másokat mindig előrébb helyeztem meg..egyik rossz dologbol ki a másikba rögtön be haladtam..egész eddigi életemben.Gyenge vagyok és most még érzékenyebb mint elötte.

Kérlek mondjatok erre valami értelmeset.Mit tanácsoltok?Mi a véleményetek? Olyan mintha az amit eddig erősen tartottam volna elgyengült,elhatalmasodott rajtam és nem tudom mi legyen.Én csak békét szeretnék és boldogságot,semmi mást.