Hogyan tudnék megszabadulni a nőgyülöletemtől?

Nem lúzereztem egyik prostizós kérdésnél sem.

Már 2 éve történt az a bizonyos beszélgetés anyukámmal, azóta egyáltalán nincsenek negatív megnyilvánulásaim a férfiakkal szemben. Lehet hogy magamban vannak, de nem mondom ki őket és magamban is egyre kevesebb van.

Tudom hogy ostoba voltam, hogy egy ember miatt elítéltem az egész férfi nemet, tudom jól. De 10 éven keresztül azt láttam hogy anyám bármilyen kedvesen, jó szívűen fordul apámhoz, ő nem változtat magán.

De már egyáltalán nem ilyen vagyok, mert beláttam hogy hülye voltam.

hát,én nő vagyok(ne gyűlölj,nem tettem ellened semmit :D),szóval csak idesuttogom a dolgot: nem hinném, hogy meg kellene szabadulnod ettől az érzéstől. Erőltetett lenne, az meg nem az igazi. Szerintem ha egyszer találkozol majd valakivel abból az 1%-ból, akkor azt úgyis érezni fogod :)

Szerintem nem gáz,hogy nem szeretsz mindenkit, te a nőket gyűlölöd,én a gyerekeket...nem vagyunk egyformák,nem szerethetünk mindenkit :D

#35

na jó, finomíthatok rajta, az egészen kicsi gyerekekkel nem vagyok jóban, kb. 10-11 éves kor után elvagyok velük. Egyszerűen nem értem meg őket, nem vagyok nekik jó társaság, nem tudok úgy babázni/autózni/játszani, ahogy azt igényelnék...Meg hát(jó persze ez nevelés kérdése is nyilván) de a hisztiző/meggyőzhetetlenül okos(kodó) gyerekeket pláne nem kedvelem. Ez a genetikás cucc biztosan így van, szerintem a saját gyerekeimmel nem is lesz bajom...nem tudom,nem tudok változtatni ezen.

Szerintem a nőgyűlölet is ilyen lehet. Csak ha én nőként azt írom, hogy nem bírom a gyerekeket,akkor jön a lehurrogás. Ha egy pasi azt írja, hogy gyűlöli a nőket, akkor jól van az úgy... Fura világban élünk...

(a gyerekgyűlölő szemét voltam)