Amikor rádöbbenek, hogy 3 éven keresztül a kapcsolatunk színtiszta hazugságokra alapult, kezdjek el azon gondolkodni, hogy megéri-e komolyan venni a nőket?

3 éven át voltam együtt életem szerelmével, több mint másfél szakítottunk. Szerettem ebben a kapcsolatban élni. Szerelmes voltam. (Vagyok?) Nagyon hosszú lenne ezt most leírni, de visszagondolva az egész kapcsolatunkra, éveken át meg voltam vezetve és nem kapcsoltam.. Lila köd teljesen elborított.

Hogyan fogjak bele egy új kapcsolatba, hogyan merjek kezdeményezni, ha éveken át hülyének voltam nézve?

Általánosítok, kerülöm a nőket, már a szemükben, a tekintetükben a hátsó szándékot, az aljasságot vélem felfedezni. Hiába próbálom magam győzködni, hogy ez nem így van és nem szabad sztereotípiákra hagyatkozni, de nem megy.

Eljárunk barátokkal olykor szórakozni, kerülöm a lányok társaságát, ha néha szóba is elegyedek velük, csak felületesen, néhány félmondat képes elhagyni a számat, és ennyi - pedig valójában barátok társaságában szóf0só típus vagyok.

Nem megy. Nem tudok a nőkben megbízni. Hiába látom, hogy néhányuk szeretne kezdeményezni és kezdeményeznek is. Egyszerűen nem megy. A tudatom képtelen átkapcsolni erről az állapotról. Másfél éve nem tudok változtatni ezen. Nem kis idő. Nem megy.

Ott lebeg a szemem előtt álladóan a minta, a 3 évig tartó kapcsolatom. Ha éveken át ilyen szinten voltam átverve, akkor miért feltételezzek más nőről őszinteséget, megbízhatóságot? Sajnálom, nem tudok szabadulni az általánosítástól. Másfél éve már..

28/F