Anyagias lennék, vagy ez "elvárható"?

Sziasztok!

1,5 éve vagyunk együtt a párommal.Laktunk már együtt albérletben,náluk,és jelenleg úgy hozta az élet,hogy egy bizonyos időre külön élünk,de hamarosan megint összeköltözünk albérletben.Az együtt töltött idő alatt,soha de soha semmire nem kaptam tőle semmit.Értem ez alatt a születésnapomat,a névnapomat,vagy akár a karácsonyt.

A tavalyi névnapomat pl. el is felejtette,kb egy hétre rá jutott eszébe,hogy volt valamim.Szülinapomra sem kaptam tőle semmit,csak egy szóbeli "boldog szülinapot".Se virág,se csoki,másról nem is beszélek.

A karácsonyi ajándékra meg kijelentette,hogy ő nem szereti a karácsonyt és soha nem vett senkinek ajándékot és nem is fog.

Ennek ellenére,én vettem neki mindig,névnapjára is,szülinapjára is és karácsonyra is.Nem feltétlen nagy dolgokat,csak valami kis kedvességet,hogy azért érezze,hogy szeretem meg jobban gondolok rá,ezeken a napokon.

Közeledik újból a névnapom,azt már tudom,hogy ez most az eszébe van,mert már mondta.Viszont nem számítok semmire,mert eddig sem történt semmi.De most összesítve a másfél évünket,rájöttem,hogy nekem ezek a dolgok fontosak lennének és ezt szeretném vele megbeszélni,de felmerült bennem a gondolat,hogy nem gondolná-e azt,hogy ilyen anyagias vagyok,hogy "elvárok" tőle ajándékokat.

Közben nekem nem feltétlenül drága ajándékra lenne szükségem,csak akár egy nyomorult kertből lopott ingyenes virágra is akár,csak hogy tudassa velem,hogy gondolt rám.

Túl komplikálom,vagy normális,hogy nekem ez fontos lenne?

Vagy ez már olyan teljesíthetetlen "elvárás"?