Hogyan mondjam meg neki, hogy nem akarom hallani?

Párommal 2 éve vagyunk együtt, babánk is van már. Rendben van a kapcsolatunk, boldogok vagyunk, csak ...

Megismerkedésünk előtt ő Németországban dolgozott. Néha nosztlgiázik, és mesél róla. Az zavar az egészben, mikor a történetnek ahhoz a részéhez ér, hogy olyan helyekre jártak szórakozni a haverokkal, ahol örömlányokkal volt tele a bár, és hogy tele volt magyar és felvidéki lányokkal a hely. Már többször elmesélte, hogy beszégetett a lányokkal, azok miért mentek ki, milyen gondjaik voltak itthon. Nekem ettől feláll a hátamon a szőr. Állítása szerint sosem vették igénybe a szolgáltatásaikat, de nem vagyok naiv... Lehet igen, lehet nem, de bárhogy is van, a kapcsolatunk előtt volt, semmi közöm hozzá. Egyszer már óvatosan jeleztem neki, hogy nekem ezt rossz hallgatni, de ő is ezzel érvelt, hogy még nem ismert, kicsit dühös is volt rám, hogy nem lehetek ilyen... Tegnap néztünk egy videót, ott egy lány részegen leesett a bárszékről a földre, és mesélni kezdte, hogy NO-ban is ahová jártak voltak ilyen nők. Nem tudom, hogy magyarázzam el neki, hogy nem szeretnék erről már beszélgetni. Nem vagyok féltékeny, de mivel vizuális típus vagyok, rossz nekem a mesélés közben elképzelni a páromat, ahogy italozik ilyen nőkkel. Valahol itt belül fáj, és nem tudom hogy mondjam el neki, hogy ne legyen ebből vita.