Hogy mondjam meg neki?

Bocsi, de ott eltoltad akkor, hogy engedted neki a hozzád való költözést. Ezzel nagyon megerősítetted a kapcsolatotokat. :/ Ha mindenképp szakítani akarsz, ez már semmiképp nem fog menni kíméletesen. Együtt élni valakivel, az nagyon komoly! Pláne ilyen hamar. Ezt nem tudod úgy csinálni, hogy ne törjön össze. :S

Egyébként értem a helyzeted, mert a srác családja meg rossz helyzete az itt is ismerős. Párom hamar elvesztette a szüleit, csak és kizárólag én vagyok neki. De szerencsére nálunk fel sem merül a szakítás. :)

Átérzem a problémát, én is voltam már ilyen helyzetben. Egyet megtanultam: ha valaki szeret, akkor nem lehet úgy szakítani, hogy ne fájjon neki.

Viszont az is igaz, hogy az érzelmeknek nem tudsz parancsolni. Ha nem szereted, akkor hiába kényszeríted magad arra, hogy ez megváltozzon, nem fog megváltozni semmi. Csak te leszel egyre elviselhetetlenebb. Ráadásul ő is érezni fogja, hogy ez így nem oké.

Úgyhogy ha már biztos vagy a döntésedben, akkor ne húzd tovább az időt, mondd meg neki, de emberségesen. Na meg, ha erődből futja rá, akkor segíts neki egy kicsit (ha erre igényt tart), hogy el tudja rendezni az életét, mondjuk például lakhasson addig nálad, amíg nem talál magának új helyet.

És részedről már teljesen visszafordíthatatlan? Mert ha van egy kis esély, hogy még megmenthető a kapcsolat, akkor én megpróbálnám megmenteni, főleg, hogy a párod tenni akar érted. Egy esély lehet, hogy beleférne nem?

Ha meg nem akkor ültesd le és mond meg neki, hogy amíg nem volt itt tudtál gondolkozni és arra jutottál, hogy jobb lenne nektek külön.