Hogyan mondjam meg neki, hogy nem akarom hallani?

Két dolgot vettem észre abban, amit írtál.

Az egyik:

*Már többször elmesélte, hogy beszégetett a lányokkal, azok miért mentek ki, milyen gondjaik voltak itthon

Nem igazán érzem a problémát a dologban, hiszen nem lefeküdt velük, hanem beszélgettek és a párod arra volt kíváncsi, miért a "könnyebb" utat választották rendes munka helyett.

A másik, hogy kulcsszónak csak az örömlány szót adtad meg, amiből egyértelműen látszik, hogy téged igazából ez zavar.

Próbáld meg ezt a tényezőt kicsit háttérbe szorítani, mikor erről kezd beszélni a párod. Beszélgetett lányokkal, hogy miért oda jutott az életük, ahova. Én ebben nem látok problémát.

Sőt, akár örülhetnél is, hogy bevon az életébe és a múltját sem titkolja előtted, beszélgess vele, ne rettegj attól, hogy megtudsz róla valamit. Lehet, hogy ha leültök egyszer beszélgetni erről a témáról, akkor már egész másként fogod látni az egészet!

Mondd el neki, hogy a múltjának ezekre az epizódjaira nem vagy kíváncsi. Én anno elmondtam a páromnak, mikor az exeiről akart mesélni, hogy nem szeretnék tudni róluk semmit. Pedig én sem vagyok féltékeny típus.

Mondd el neked, hogy nem féltékenységből, de akkor sem vagy kíváncsi az agglegény sztorijaira. Azt nyugodtan beszélje meg a haverjaival, de téged, mint nőt, tiszteljen annyira, hogy nem előtted beszél a könnyű pénzkeresetet választott lányokról a múltjából. Biztosan rendesek, aranyosak, nehéz életűek voltak, de ez nem rád tartozik.

öhm... lehet, hogy rossz ötlet, de:

"nem szeretnék erről már beszélgetni. Nem vagyok féltékeny, de mivel vizuális típus vagyok, rossz nekem a mesélés közben elképzelni a páromat, ahogy italozik ilyen nőkkel. Valahol itt belül fáj, és nem tudom hogy mondjam el, hogy ne legyen ebből vita."

Ezt így egy az egyben miért nem vagy képes előadni neki?

Hogy mondjam meg?

Magyarul. Vagy németül.