Eltávolodtunk egymástol nem tudom, hogy mit tegyek? Es azt se tudom, hogy szerete meg?

Nem írtad, hogy mennyi idősek vagytok, hogy pontosan mióta az a "régóta", és hogy te férfi vagy-e, vagy nő.

Amit általánosságban gondolok az az, hogy a szeretetnek egyrészt van egy "érzelmi ráhangoltság a másikra" része, ez hol alacsonyabb, hol magasabb.

Ez még egy nagyon boldog házasságban, egymást szerető, egymáshoz teljesen hű felek között is ingadozó. Ha valaki csak erre alapoz, akkor szokott megtörténni az, hogy nagy fellángolásban összejönnek, általában még ilyen állapotban összeházasodnak, és amikor utána az érzelmek éppen alacsonyabb hullámokat vernek, következik a válás. :(((

Szerintem tehát bár fontos az érzelmi egymásrahangoltság, egyedüli alapnak nem elég.

DE: a szeretet másik (és szerintem a nagyobbik) része akarati döntés. Arról szól, hogy nap, mint nap meghozod azt a döntést, hogy a másiknak a javát, a boldogságát akarod.

Ez az a fajta szeretet, ami mindenféle külső körülménytől független, ami megmarad akkor is, ha a párod súlyosan megbetegszik, vagy megcsúnyul egy balesetben, vagy ha látod őt nap, mint nap, már nem csak úgy, mint tökéletes, romantikus, mindig szuper szexi herceget / hercegnőt, hanem mint hús-vér embert a hibáival együtt. Ez az a fajta szeretet, ami nem múlik el sohasem, hanem egy életen át kitart.

És a jó hír, hogy a közvélekedéssel ellentétben szerintem a szerelemnek sem kell elmúlnia. Tucatjával vannak olyan házaspárok a környezetemben, akiken látszik, hogy 10-20-30-40-50-60 év után is SZERELMESEK egymásba.

Sőt, mi magunk is így vagyunk ezzel a feleségemmel.

De hitem szerint ehhez már nem elég az ember saját ereje, hanem valaki Másra kell alapozni a kapcsolatot. Itt viszont már rám fognak szólni, hogy OFF vagyok, mert ez már vallási téma, pedig szerintem nem OFF, hanem én úgy gondolkozok, hogy minden emberi kapcsolat rendbetételéhez először Istennel kell rendbetenni a kapcsolatot.

--Összefoglalva: --

1. Ha tényleg múlóban van, az nem igazi szeretet, mert az nem tud elmúlni.

2. Ha csak az érzelmek vannak éppen alacsonyabb hőfokon, az normális jelenség. Ha ilyenkor döntést hoztok mindketten egymás mellett, az átlendít a nehézségen.

3. Ha tényleg igazi a szeretet (értsd: nemcsak rózsaszín köd, hanem olyan valakiről van szó, akivel őszintén tudsz beszélgetni, és akivel le akarod élni az életed, házasodjatok össze minél hamarabb, a távkapcsolat nem jó) Ha pedig ennek a gondolatnak a hallatán viszolygás, vagy komoly bizonytalanság támad bármelyiketekben, akkor valószínű, hogy a dolog nem komoly, akkor meg minek egymást hülyíteni?

4. Ha unatkoztok együtt, használjátok fel az időt arra, hogy valakivel valami jót tegyetek. Nagyon sok embernek van szüksége segítségre, vigasztalásra, egy levélre, egy kis pénzre, egy jó szóra, stb. Ha tudtok együtt szolgálni valaki felé, az hihetetlenül megerősíti a kapcsolatot. Csakúgy mint a közös imádkozás.

5.Hogyan éreztesd vele, hogy szereted: figyelj oda rá, hallgasd meg azt, ami őt foglalkoztatja, és próbáld megérteni, akkor is, ha az a téma neked teljesen idegen.

(Amint kitűnt, ezeket egy (keresztény) hívő ember szempontjából mondom. Ezzel a megközelítéssel természetesen lehet vitatkozni, de nálunk ezek működnek, ill. a környezetemben lévő házaspároknál is kiválóan látom működni.)

üdv: Gyuri