Mit csináljak? A lányom egy furcsa fiúval jár!

Nekem a társaságom többnyire az általad leírt lókötőkből áll, és többségük nagyon szeretnivaló ember. Tényleg ne a külső alapján ítélj. Egyikük már majd' 30, nincs a testén olyan pont, ahol ne lenne piercing vagy tetoválás, idiótán öltözik, a haja még rémesebb, de... Egyszerűen csodás ember, mindezek ellenére. Őrült, és iszik esténként, de nem egyedül, mindig van kivel. Viszont ebben a társaságban nagy az összetartás, védik egymást, és kiállnak egymásért. Befogadják azt, akiről látják, hogy közéjük szeretne tartozni, nem néznek ki senkit. Őszintén mondom, sokkal jobb emberek, mint azok, akik lenyalt séróval mászkálnak, és diszkóból-diszkóba járnak. Ezek itt általában nem egy éjszakára keresik a lányt, hanem komoly kapcsolatra, és tényleg őszintén éreznek, őszintébben, mint a legtöbb tizenéves általában. Sokuknak művészi hajlamai vannak, van egy, aki pl mindegyikünkről (most éppen rólam) dalt akar írni. Másik meg nagyon nagyon nagyon jól tud rajzolni. Mindegyik ért valamihez, és bár isznak, mint a kefekötő, és viccesek, mikor részegek, azért még a legájultabb pillanataikban is tisztelettel bánnak a társaságbeli lányokkal és egymásért is kiállnak. Sokkal tiszteletreméltóbb tulajdonságok, szerintem, mint egy diszkópatkány feminin kinézet.

Plusz igazuk van a többieknek: a lányod 17 éves, neki kell megtapasztalnia, milyen az élet, nem tilthatod el ezektől a dolgoktól. Ha jó nevelést kapott, akkor az kiderül, és nem válik olyanná, aki saját magának ártana. Én jó nevelést kaptam, évek óta ebben a társaságban mozgok, de se drogra, se alkoholra nem szoktam rá, egyetemre járok, keményen tanulok, és képzeld, még tetkóm sincs. De azt a fajta lelki szabadságot, ami az ilyen társaságba tartozással jár, tényleg velük tudom egyedül megélni, ezzel a kis mini-közösséggel, ahova eljönnek kicsik és nagyok is egyaránt, és mindenki szeret mindenkit (nem hippi-módon).