Lányok, ez igaz mondás?

Ha megcsal, megüt, bármennyire is szeretem, elhagyom.

Amúgy meg nem jönnék össze olyan férfival amelyiknél bármelyiket is sanszosnak érezném, szóval ha megtenné, akkor nem is ismertem igazán, nem is őt szerettem.

Vagy:

egy nő addig nem hagyja el a pasit, amíg boldog!

Mind szexuálisan, mint érzelmileg! :)

Volt kedvesemet nagyon szerettem. De tényleg. Le tudtam volna vele élni az életemet. De rájöttem, hogy hosszú távon nem tudná megadni, azt ami engem boldoggá tenne, így fogtam magam, elhallgattattam a szívemet, szakítottam a fiúval és teljesen összetörtem. Nagyon szerettem őt... Talán még most is egy kicsit... De már mással vagyok, aki megadja nekem azt, amire vágyok :)

De tényleg nem volt könnyű...

#13-as vagyok.

Amit kiemeltél:

"Le tudtam volna vele élni az életemet. De rájöttem, hogy hosszú távon nem tudná megadni, azt ami engem boldoggá tenne"

Szerettem a fiút. Elfogadtam a külsejét, a személyiségét, egyszerűen mindenét. Jó és rossz tulajdonságokat. De Ő nem úgy szeretett engem, ahogy én akartam, hogy szeressen, és ez hosszú távon nem működött volna. Ő olyan ember, aki mellett le tudnám élni az életem, de neki is van egy személyisége és szeretet igénye, ami nem egyezik meg az enyémmel. Ő másképp mutatta ki a szeretetét, vagy neki nem volt szüksége annyira.