Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi történt velünk? Hogy történhetett ez?
Négy hónapja együtt vagyunk.. imádjuk egymást.. nagyon nehéz volt elérni a szülőknél, hogy együtt lehessünk, de végül sok bizonyítás után elértük, hogy bízzanak bennünk és bennem (18/F) leginkánbb, hogy rámbízzák a lányt (14/L).. a korkülönbséget legyőztük, egész nyáron együtt voltunk szinte minden nap éjjel nappal.. három hónapig nem történt szex, de szerelmeskedtünk, nagyon lassan haladtunk, mentünk egyre tovább lassan.. türelmes vagyok.. MERT NAGYON SZERETEM A LÁNYT! Úgy érzem, hogy teljesen kész vagyok, megvan akit tudat alatt keresgéltem, hihetetlen, de pont egy még 14 éves csaj.. Ő is rettenetesen belémszeretett, olyan dolgokat éltünk át együtt és olyan gyönyörű emlékek fűznek össze minket, hogy az valami őrült. Nem volt még egyetlen unalmas pillanatunk sem! Mikor közeledett a nyár vége, nagyon féltünk mert Ő a családjával csak nyaralt a balcsin, de pesti.. de megoldottuk: előfizettünk két telót és ingyen beszéltünk egymással! (a szeptemberi számla szerint átlagba, napi 3.5 órát) Ez volt hétfőtől csütörtökig, mert péntek, szombat, vasárnap újra együtt voltunk! Álombéli kapcsolatnak éreztük a miénket... Viszont valamikor még nyár vége előtt elkezdtünk néha veszekedni.. Aztán egyre gyakrabban... de utána mindig kibékültünk és erősített is a kapcsolatunkon. De egyre durvábbak lettek a veszekedések.. Igazából nem lehet elmondani, hogy miért pl: (L) - "nem értékeled azt hogy vagyok neked, nem számít az amit mondok stb" és ezt én nagyon nem értettem, mert mindennel elhalmoztam, szeretetemet nekiadtam, ugrottam neki, szó szerint csicskáztathatott, annyira szeretem, mert megteszem neki, nem vagyok papucs azonban... csupán mocskosul szeretem... drága parfüm, csokik, rózsák.. figyelmes vagyok.. nagyon megértettük egymást.. éjszakákon át beszélgettünk.. és megtörtént a szerelmeskedés is... Hihetetlen volt.. nem voltam már szűz, Ő viszont igen.. és életembe nem érzetem olyat, mint akkor.. szenvedélyes szerelemből, szeretetteli volt az egész. Ráadásul egyszerre elélveztünk! Ő is így érez ahogy én..
MÉGIS, ahogy telt az idő egyre többet veszekedtünk.. ilyenekkel, hogy nem értékelsz, beszólogatsz, nem szeretsz már akkor minek vagyunk együtt, kihasználsz.. stb.. pedig én őrülten szerelmes vagyok, szeretem és komolyan mindent megtennék érte, hiszen be is bizonyítottam számtalanszor, pl képes voltam összeveszni édesapámmal miatta, akivel nagyon jóba voltam és az anyagi hátteret is Ő adja.. majd szép lassan hozzászoktattuk a helyzethez.. de nagyon összevesztem vele... nem támogatott.. Tehát a lényeg: nagyon szeretjük egymást, mégis egyre durvábbakat veszekedünk.. néha megőrülök és ordibálok, torkom szakattából, letérdelek elé, és mondom neki hogy imádom, néha úgy érzem megalázkodom és Ő folytatja: "csak kihasználsz engem, nem is szeretsz, pedig én azt hittem, hogy mi tényleg nem olyanok vagyunk, mint mások, azt hittem, hogy te igazán szeretsz és mégis csak kihasználsz, nem veszel komolyan és nem számít a szavam...!!! Nem számít a szavam!" Életembe nem számított jobban senkinek a szava, mint az Ővé! Mindenemet odaadnám neki, magamat is, csak hogy szeressen... És mégis ilyeneken veszekedünk.. Veszekedtünk... Míg tegnap azt nem mondta, hogy akkor legyen vége.. de szeretjük egymást, de ez így nem mehet tovább, nem szeretem Őt és nem látom be, hogy én Őt nem szeretem és hogy csak kihasználom, meg ilyenek... Utána még lejöttünk a balcsira, együtt voltunk és mégjobban összevesztünk, üvöltötte a parkban, hogy utál, gyűlöl, mind a ketten szakadtunk a sírástól.. jah és én nem egyszer sírtam neki, hogy mennyire szeretem... mondjuk Ő is nekem, meg volt olyan is, hogy mind a ketten egymásnak zokogtunk, végül rájöttünk, hogy mekkora barmok vagyunk... És szeretjük egymást... Imádjuk! Szakított velem, aztmondta, hogy kimondja, hogy vége, haggyjam.. de egész nap mentünk egymás után.. sírtunk.. zokogtam a vállán, hogy én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.. mert nem bírom.. megdöglök... itt szenvedek.. hívogatom.. egy órája ment el... úgy, hogy szakadtak a könnyeim és mondtam neki, mindennél fontosabb és nagyon szeretem.. ő is sírt... de elment... Mit tegyek? Miért történt ez, amikor én úgy érzem a maximumot adtam neki!??? De tényleg! És egyszerűen mindennél jobban szeretem! És ő is szeretett eddig.. Nincs senkije, senki más, rajtam kívül, aki ennyire megérti.. mindig ezt mondja.. és komolyan... de MI A FENE TÖRTÉNT??? MEGŐRÜLÖK!!!!!!!!!!! Mit tegyek!!?? IMÁDOM!!!! ='(
Ajaj itt mostmar tenyleg komoly gondok vannak:(De attol meg megverhetedxD
Hagyd a francba..vagy tudod mit kerdezd meg tole,hogy miert gondolja igy es ha megmodja,hogy ezert meg azert akkor azt beszeljetek meg es keressetek ra egyutt megoldast:)
Amit a csaj csinál az tényleg olyan mintha skizofrén lenne.
Viszont neked meg lehetne annyi büszkeséged hogy nem térdelsz le és nem könyörögsz sírva. Hiszen idősebb is vagy férfi is vagy. Egy ilyen lánynak az kell hogy biztonságot árassz. (legalábbis áltakában de nála nem tudom hiszen "kicsit" furcsa a viselkedése. Na mind1 lényeg hogy szerintem próbáld meg a kezedbe venni a dolgokat. Mond meg hogy adjon értelmes indokot a viselkedésére. HA nem tud kényytelen lesz belátni, hogy téved.
Lehet hogy nincs igazam, nekem ez a véleményem. Én így csinálnám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!