Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nektek ez még belefér egy kapcsolatba? - én úgy érzem valami eltört, de a 2 pici miatt nem lehetek önző?
Sziasztok!
Pocsékul érzem magam, hétvégén olyasmi történt, ami bennem eltört valamit, úgy érzem itt a határ, nekem ez már nem fér bele egy kapcsolatba :( 2 pici gyermekünk van ( fél és 2 éves) , úgy érzem miattuk nem lehetek önző , nem mondhatom, hogy vége, de belül meg ezt érzem, és ez iszonyú... A történet röviden annyi, hogy szalonnasütés lett volna Anyumékkal, majd nem sokkal előtte telefonált Húgom, hogy itthon vannak ők is, eljöhetnének-e? Pár hónapja új párja van, de már bemutatta, tehát nem idegen... én rávágtam volna, hogy természetesen, de megkérdeztem párom,aki csak annyit mondott jőjjenek - nekem háttal állt, nem láttam az arcát - na ez után jött az ami számomra megmagyarázhatatlan: kicsi lányommal a kezemben kimentem a graázsba , ő utánam, és el kezdett dühöngeni, hogy ő alapban csdak velünk akart lenni, még Anyuékat elnézte, hogy jönnek ( jelzem előző nap ő mondta, milyen jó ötlet áthívni őket) , de nem akar ide egy idegent... amikor próbáltam csitítani, el kezdett felborogatni mindent, totál dührohamot kapott, nem nézte, hogy a fél éves kislány a kezembenm van, egy plafonig érő ládasort mellettünk döntött fel ( nem hiszem, hogy tudta mérlegelni, hogy ránk eshet-e? ) - én ezen teljesen kiborúltam, hogy tehet ilyet??? utána persze magyarázkodott, de Anyumékat felhívtam ne jöjjenek.... azóta ő úgy csinál mintha mi sem történt volna, pedig csúnyán kiborúltam, elmondtam neki, hogy számomra ő itt leszerepelt... akkor úgy tűnt meg ijedt, s komolyan veszi , de aztán semmi... én azóta szégyellem magam miatta a családom előtt , nem tudok társként tekinteni rá.... túl reagálom? emiatt nem kellene azt éreznem, hogy jobb, ha külön megyünk?
válasza:Írtam már korábban ide, most megint megteszem.
Szerintem biztos, hogy ki fog békülni a kérdező a férjével, az, hogy előfordul-e még hasonló eset és akkor mit tesz, az lesz az igazán fontos és érdekes...
Szerintem ezt még meg lehet beszélni!
válasza: válasza:Aki azt mondja, hogy ez tök normális viselkedés, az meg is érdemli, hogy egy ilyen idegbeteggel éljen együtt, akár nő, akár férfi az illető.
Az, hogy tombol mint egy hülye, még hagyján, itt az a gáz, hogy a fél éves kisbabára sincs tekintettel, ha rájuk borul a cucc, hát istenem, így jártak, miért álltak rossz helyen...
Csak levezette a feszkót az a kis ártatlan, mert hát meleg van...
Hát ez tényleg tök normális :S.
válasza: válasza: válasza:Nagyon köszönöm mindannyiótoknak a választ! - na kapjatok össze emiatt! Lehet félreérthető voltam, épp az lett volna a lényeg, hogy lássam mások hiogyan látják ezt, hogy én is jobban átláthassam... épp hogy nem akarom, hogy külön menjünk, de iszonyú rossz érzés, hogy belül még most is azt érzem, valami megtört, és nem megy az, hogy minden a régi legyen... :( zajlanak a napok a megszokott módon, de nekem semmi nem az igazi, ott motoszkál bennem ami történt... mintha kívülről látnám magunkat, hogy ilyen is lehetne, de akkor mi volt az a hétvégi dolog???
Valaki írta, hjogy szép példát látnak tőlem a gyereke, ha emiatt válok... - épp ez az, mi van ha okés, elnézem ezt, aztán lesz folytatás, és megint elnézem... akkor meg azt látják egy nőnek ezt tűrni kell??? szóval semmiképp sem arról van szó, hogy azonnal lelépnék, de az érzéseiment nem tagadhatom , valami nagyon nincs helyén...
Igazán segítettetek, azt látom, túlreagáltam... bár azzal nem értek egyet, hogy a meleg-kimerűltség felmentés lehet erre a viselkedésre... ráadásul 1 hete jöttünk meg a nyaralásból , szóval fáradt sem volt... a két lány meg leginkább az én reszortom, igazi kis tündérek, még én sem mondhatom, hogy kimerítenek, nemhogy ő , hisz alig van velük a meló miatt... Olyan rossz, hogy ő úgy tesz mintha semmi sem történt volna, én is igyekszem, de nem megy... nem durcizok, de nem is tudok felhőtlenül mosolyogni - egyenlőre :(
válasza:A tűrés és az elhagyás között még rengeteg egyéb fokozat van. Remélem, ezt érzed, kedves kérdező! Csak mert te folyton tűrésről írogatsz. Nem, nem kell tűrnöd! Ami bánt, azt valamilyen módon közölni kell a másikkal, különben csak mérgezi a lelked és az ítélőképességed.
Az én párom is csinál olykor meggondolatlan dolgokat dühében. Némelyikkel engem is ki tud akasztani és olyankor bizony megmondom neki, hogy haragszom rá és hogy milyen hülye volt, illetve, hogy lehet ezt másképp is levezetni/elintézni (persze én igyekszem nem indulatból előadni, hanem higgadtan és átgondoltan). És mint sok más férfinál, nála is csak hallgatás és duzzogás a válasz minderre, de lassanként mégis hat a dolog, mert látszik a változás - ha nem is egyik napról a másikra, de pár év alatt tényleg látványos lett és egyre kevesebb ilyen gond van vele. Azért egy felnőtt lényegesen nehezebben változik, mint egy gyerek/fiatal.
"akkor meg azt látják egy nőnek ezt tűrni kell???"
Attól, hogy nő vagy, nem kell tűrnöd. Ez egy érdekes beidegződés néhányaknál. Ha van egy határozott fellépésed és következetesen viselkedsz, akkor a párod tisztelni fog és jobban megfontolja és elfogadja azt, amit mondasz neki, amit kérsz tőle. Minden ember szereti a biztonság érzését, ezért is olyan jó családban élni. Ha te olyan légkört tudsz biztosítani, amiben tudja, hogy ha bármi gondja van, te egy biztos pont vagy neki, akkor idővel ő is nyugodtabb lesz és lassan eltanulja tőled, hogyan legyen ő is ilyen. De ehhez az kell, hogy te stabil legyél érzelmileg és jól tudd kezelni a problémákat. Nem egyszerű dolog, de megvalósítható és nagyon megkönnyíti az életet a későbbiekben. És a gyerekek is jó példát látnak belőle! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!