Nektek ez még belefér egy kapcsolatba? - én úgy érzem valami eltört, de a 2 pici miatt nem lehetek önző?

Sziasztok!

Pocsékul érzem magam, hétvégén olyasmi történt, ami bennem eltört valamit, úgy érzem itt a határ, nekem ez már nem fér bele egy kapcsolatba :( 2 pici gyermekünk van ( fél és 2 éves) , úgy érzem miattuk nem lehetek önző , nem mondhatom, hogy vége, de belül meg ezt érzem, és ez iszonyú... A történet röviden annyi, hogy szalonnasütés lett volna Anyumékkal, majd nem sokkal előtte telefonált Húgom, hogy itthon vannak ők is, eljöhetnének-e? Pár hónapja új párja van, de már bemutatta, tehát nem idegen... én rávágtam volna, hogy természetesen, de megkérdeztem párom,aki csak annyit mondott jőjjenek - nekem háttal állt, nem láttam az arcát - na ez után jött az ami számomra megmagyarázhatatlan: kicsi lányommal a kezemben kimentem a graázsba , ő utánam, és el kezdett dühöngeni, hogy ő alapban csdak velünk akart lenni, még Anyuékat elnézte, hogy jönnek ( jelzem előző nap ő mondta, milyen jó ötlet áthívni őket) , de nem akar ide egy idegent... amikor próbáltam csitítani, el kezdett felborogatni mindent, totál dührohamot kapott, nem nézte, hogy a fél éves kislány a kezembenm van, egy plafonig érő ládasort mellettünk döntött fel ( nem hiszem, hogy tudta mérlegelni, hogy ránk eshet-e? ) - én ezen teljesen kiborúltam, hogy tehet ilyet??? utána persze magyarázkodott, de Anyumékat felhívtam ne jöjjenek.... azóta ő úgy csinál mintha mi sem történt volna, pedig csúnyán kiborúltam, elmondtam neki, hogy számomra ő itt leszerepelt... akkor úgy tűnt meg ijedt, s komolyan veszi , de aztán semmi... én azóta szégyellem magam miatta a családom előtt , nem tudok társként tekinteni rá.... túl reagálom? emiatt nem kellene azt éreznem, hogy jobb, ha külön megyünk?