Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
4 éve járok a barátommal, szeretném ha már eljegyezne, de félek hogy nem fog sose?
Én 22 éves egyetemista vagyok, ő 24 éves, dolgozik. Kb 2 évvel ezelőtt már szeretett volna eljegyezni, hangoztatta is, de akkor én javasoltam neki hogy ráér ha végzek a sulival. A 4 év alatt 2x szakítottunk (nem múlt el a szerelem, csak akkor sokat vitáztunk), akkor 1-2 hónapig nem voltunk együtt, próbáltuk lezárni a másikat de nem ment, visszataláltunk egymáshoz. 2011 karácsonyán adtunk egymásnak ezüst gyűrűket, ezzel jelképezve hogy összetartozunk, amolyan elő-előjegyzés. A 2. szakításunk februárban volt, a kibékülésünk után minden rendben volt. Sőt, úgy éreztem hogy bár eddig egy kicsit tartottam az eljegyzés gondolatától, de most már nagyon is szeretném ha kicsit magasabb szintre lépne a kapcsolatunk, mert nagyon szeretem őt és ragaszkodok hozzá. Szeretném ha kicsit több legyen ez mint puszta járás. Az ismerőseink is már megkérik a barátnőik kezét, sőt van akik 1 év után össze is házasodtak. Mi meg már 4 éve együtt vagyunk és semmi. Persze az esküvőt még nem akarom siettetni, úgy vagyok vele hogy azt inkább akkor ha olyan anyagi helyzetbe kerülünk.
Próbálgattam finoman ráterelni a szót a dologra, és meg is örültem neki amikor pl az ékszeresnél a kirakatban nézegettük a gyűrűket és ő is milyen lelkesen válogatta hogy milyet vesz majd nekem. De lehet hogy mostanában megint kezdünk hullámvölgybe kerülni. Nem hordja az ezüst-gyűrűjét sem, merthogy elformálódott és kényelmetlen neki, de ha felajánlom hogy menjünk nézni másikat akkor "majd máskor", "most ne" stb., a ceruzatartójában tárolta, csak amikor megjegyeztem neki hogy ez rosszul esik nekem (mert én folyton hordom a sajátomat, pedig én utálom ha ékszer van rajtam, de ha már nincs rajtam a gyűrű akkor az idegesít mert folyton keresem az ujjamon), azóta a pénztárcájában hordja. Lehet csak én reagálom túl, de úgy érzem hogy én jobban ragaszkodok hozzá, mint ő hozzám. Aztán most megemlítettem neki a telefonba hogy majd szeretnék kérdezni tőle valamit, hogy mikor szeretné magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat. Erre a fejemhez vágta elég bunkó hangnemben azt a választ, hogy majd ha kijárom a sulit, meg összeköltözünk meg főzök rá.
Ez meg elég rosszul esett. Már végeztem a sulival, perpill 12 hetes gyakorlaton vagyok itthon, egy igazgatóságnál, már csak a szakdogavédés és az államvizsga van előttem. A szüleimmel élek, akikkel nem túl jó a kapcsolatom, konkrétan alig várják hogy elhúzzak itthonról. Ráadásul anyám utálja ha más csinálja meg az ő munkáját (pl főzés), engem kiskoromban sem engedett semmit csinálni, így magamtól kellett felnőtt fejjel megtanulnom mindent. Ha főzni szeretnék (mert pl átjön a barátom) akkor lehurrog hogy ők nem sz*rják a pénzt hogy itt főzőcskézzek, beleszól mindenbe hogy ezt miért nem úgy csinálom, ez így nem jó, béna vagyok stb. Szóval itthon nem nagyon tudok főzni csak ha nincsenek itthon, bár szerintem nem kell hozzá iskolázottság, amíg albérletben laktam az egyetem miatt (másik városban volt) akkor sem haltam éhen, hanem megfőztem magamnak abból a pár ezer ft-ból.
A barátom az anyjával lakik, aki nyugdíjas, egész nap semmi dolga, megfőz, elmosogat és tv-zik, ennyi kb. Ő az én szüleim ellentétje. A számítógép elé cipeli a kaját a fiának, a szájába teszi a sült galambot, még ha felhalmozza a szemetet az asztal elé a fia, azt is rohan ő kidobni, nehogy meg kelljen mozdulnia. Én ezt túlzásnak tartom, én ilyen szinten nem akarok senki csicskása lenni (mert oké hogy valaki gondos, de ez már tényleg túlzás), és ezt el kell majd fogadni a barátomnak is ha velem akar közös életet. Azt is mondogatta már hogy ha együtt laknánk az más lenne mert nekem is segítene a házimunkában meg minden, de hát nem tudom ebből mennyi valósulna meg mert otthon se segít semmit. Na mindegy, szóval attól is félek hogy amíg nem alázkodok meg neki én is így, addig nem akar velem közös életet, mert hogy tőlem nem kapná meg ezt a szintű kiszolgálást. Hozzájuk nem akarok költözni, mert még egy normális mosdókagyló sincsen (az anyja kemény 1 liter vízzel mosogat egy lavorban), se mosógép, se semmi szinte.
Elnézést hogy hosszú lett, de úgy gondoltam fontosak ezek a részletek is hogy lejöjjön a barátom gondolkodásmódja ami az akadályozó tényező lehet.
Van esély arra hogy tényleg eljegyezzen, vagy csak kényelmes neki hogy vagyok és "lusta" előről kezdeni egy új kapcsolatot?










A sztorit elolvastam, a kommenteket már nem...szal lehet hogy írták már amit én fogok...
Nos kedves kérdező! A Te és az én szitum hasonló. A különbség annyi, hogy én nem várom el hogy eljegyezzen a párom. Megteszi, ha késznek érzi rá magát.
Én 23 vagyok (vagyis leszek aug.ban) és 6 éve vagyunk együtt (csak mi egyszer sem szakítottunk és az első naptól fogva nagyon jól elvagyunk...legjobb barát, lelki társ, szerelmem).
Én is a szüleimmel élek és Ő is. (Függetlenül attól, hogy Ő 32...az apukája leszázalékolt, így segítenie kell az anyujának, aki szintén nem fiatal.) Én szintén egyetemista vagyok, bár nekem 2 évem van még vissza és a párom szintén dolgozik ahogy a tiéd is. Az én párom is emlegette az eljegyzést, hogy tervbe van (ahogy a tiéd is anno), de nem nyaggatom, hogy mikor...Ennél flusztrálóbb szerintem nincs egy pasas számára, amikor a bnő nyaggatja hogy mikor mikor mikor..
A párom úgy vélekedik erről, hogy ha Ő megkéri a kezem, akkor egy éven belül el akar venni. DE! Ahhoz össze kell költöznünk, nekem munka kell és az esküvőhöz meg pénz, mert szerinte hülyeség és felesleges addig az eljegyzés amíg a 2 fél külön él és szintén felesleges évekig jegyben járni, csak azért hogy bizonygassuk hogy együtt vagyunk. Az emberek gyűrű nélkül is észre veszik, ha két ember együtt van és szerintem azzal hogy gyűrűt húznak valaki ujjára nem feltétlen változtat egy kapcsolaton. (Pl. a tiéteken, hogy 2x is szakítottatok...lehet ez az egyik ok, hogy a párod kicsit meghátrált.)
Szóval egy szó mint száz: nem a gyűrű teszi a kapcsolatot "maradandóvá"...hanem a bizalom, az összetartozás, a szeretet és a stb. :) Szerintem ne erőltesd a dolgot, mert minél jobban rámenősködsz annál rosszabb lesz...Inkább tegyétek rendbe a kapcsolatotokat, hogy ne legyen több szakítás és utána agyaljatok ezen...de ez csak egy tanács.
Remélem nem lett nagyon össze vissza, mert nagyon idegesítő, hogy ilyen kicsi ablakba kell írni és nem látom át annyira...:)
Ha valami még eszembe jut, akkor még pötyögök :)





Tudtam hogy kimarad valami:
"A párom úgy vélekedik erről, hogy ha Ő megkéri a kezem, akkor egy éven belül el akar venni. DE! Ahhoz össze kell költöznünk, nekem munka kell és az esküvőhöz meg pénz, mert szerinte hülyeség és felesleges addig az eljegyzés amíg a 2 fél külön él és szintén felesleges évekig jegyben járni, csak azért hogy bizonygassuk hogy együtt vagyunk. "
Ennek a végéről lemaradt, hogy teljesen egyetértek a párommal! :)





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!