4 éve járok a barátommal, szeretném ha már eljegyezne, de félek hogy nem fog sose?

Én 22 éves egyetemista vagyok, ő 24 éves, dolgozik. Kb 2 évvel ezelőtt már szeretett volna eljegyezni, hangoztatta is, de akkor én javasoltam neki hogy ráér ha végzek a sulival. A 4 év alatt 2x szakítottunk (nem múlt el a szerelem, csak akkor sokat vitáztunk), akkor 1-2 hónapig nem voltunk együtt, próbáltuk lezárni a másikat de nem ment, visszataláltunk egymáshoz. 2011 karácsonyán adtunk egymásnak ezüst gyűrűket, ezzel jelképezve hogy összetartozunk, amolyan elő-előjegyzés. A 2. szakításunk februárban volt, a kibékülésünk után minden rendben volt. Sőt, úgy éreztem hogy bár eddig egy kicsit tartottam az eljegyzés gondolatától, de most már nagyon is szeretném ha kicsit magasabb szintre lépne a kapcsolatunk, mert nagyon szeretem őt és ragaszkodok hozzá. Szeretném ha kicsit több legyen ez mint puszta járás. Az ismerőseink is már megkérik a barátnőik kezét, sőt van akik 1 év után össze is házasodtak. Mi meg már 4 éve együtt vagyunk és semmi. Persze az esküvőt még nem akarom siettetni, úgy vagyok vele hogy azt inkább akkor ha olyan anyagi helyzetbe kerülünk.

Próbálgattam finoman ráterelni a szót a dologra, és meg is örültem neki amikor pl az ékszeresnél a kirakatban nézegettük a gyűrűket és ő is milyen lelkesen válogatta hogy milyet vesz majd nekem. De lehet hogy mostanában megint kezdünk hullámvölgybe kerülni. Nem hordja az ezüst-gyűrűjét sem, merthogy elformálódott és kényelmetlen neki, de ha felajánlom hogy menjünk nézni másikat akkor "majd máskor", "most ne" stb., a ceruzatartójában tárolta, csak amikor megjegyeztem neki hogy ez rosszul esik nekem (mert én folyton hordom a sajátomat, pedig én utálom ha ékszer van rajtam, de ha már nincs rajtam a gyűrű akkor az idegesít mert folyton keresem az ujjamon), azóta a pénztárcájában hordja. Lehet csak én reagálom túl, de úgy érzem hogy én jobban ragaszkodok hozzá, mint ő hozzám. Aztán most megemlítettem neki a telefonba hogy majd szeretnék kérdezni tőle valamit, hogy mikor szeretné magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat. Erre a fejemhez vágta elég bunkó hangnemben azt a választ, hogy majd ha kijárom a sulit, meg összeköltözünk meg főzök rá.

Ez meg elég rosszul esett. Már végeztem a sulival, perpill 12 hetes gyakorlaton vagyok itthon, egy igazgatóságnál, már csak a szakdogavédés és az államvizsga van előttem. A szüleimmel élek, akikkel nem túl jó a kapcsolatom, konkrétan alig várják hogy elhúzzak itthonról. Ráadásul anyám utálja ha más csinálja meg az ő munkáját (pl főzés), engem kiskoromban sem engedett semmit csinálni, így magamtól kellett felnőtt fejjel megtanulnom mindent. Ha főzni szeretnék (mert pl átjön a barátom) akkor lehurrog hogy ők nem sz*rják a pénzt hogy itt főzőcskézzek, beleszól mindenbe hogy ezt miért nem úgy csinálom, ez így nem jó, béna vagyok stb. Szóval itthon nem nagyon tudok főzni csak ha nincsenek itthon, bár szerintem nem kell hozzá iskolázottság, amíg albérletben laktam az egyetem miatt (másik városban volt) akkor sem haltam éhen, hanem megfőztem magamnak abból a pár ezer ft-ból.

A barátom az anyjával lakik, aki nyugdíjas, egész nap semmi dolga, megfőz, elmosogat és tv-zik, ennyi kb. Ő az én szüleim ellentétje. A számítógép elé cipeli a kaját a fiának, a szájába teszi a sült galambot, még ha felhalmozza a szemetet az asztal elé a fia, azt is rohan ő kidobni, nehogy meg kelljen mozdulnia. Én ezt túlzásnak tartom, én ilyen szinten nem akarok senki csicskása lenni (mert oké hogy valaki gondos, de ez már tényleg túlzás), és ezt el kell majd fogadni a barátomnak is ha velem akar közös életet. Azt is mondogatta már hogy ha együtt laknánk az más lenne mert nekem is segítene a házimunkában meg minden, de hát nem tudom ebből mennyi valósulna meg mert otthon se segít semmit. Na mindegy, szóval attól is félek hogy amíg nem alázkodok meg neki én is így, addig nem akar velem közös életet, mert hogy tőlem nem kapná meg ezt a szintű kiszolgálást. Hozzájuk nem akarok költözni, mert még egy normális mosdókagyló sincsen (az anyja kemény 1 liter vízzel mosogat egy lavorban), se mosógép, se semmi szinte.

Elnézést hogy hosszú lett, de úgy gondoltam fontosak ezek a részletek is hogy lejöjjön a barátom gondolkodásmódja ami az akadályozó tényező lehet.

Van esély arra hogy tényleg eljegyezzen, vagy csak kényelmes neki hogy vagyok és "lusta" előről kezdeni egy új kapcsolatot?